A mágikus DJ szökőkút

Az iroda ablakából szépen rálátok a Barcelonai Palau Nacional - azaz a Montjuic nemzeti múzeumának a a gyarmatosítás korát idéző látképére, lépcsők és utak emelkednek klasszicista stílusban a placa Espanyol-tól egészen a múzeum teraszáig - ami egyébként némiképp hasonlít a budapesti király palotához. Ezen a grandiózus sugárúton az egyik leglátványosabb állomás a szökőkút, amely csak hétvégénként és esténként üzemel (nyáron talán minden nap).

A szökőkút - klikk a galériához

amikor először sétáltunk arra - még három éve - fura is volt, hogy a gyönyörűen elképzelt csobogó víz-özön amely a palotától vezet egészen le a térig, miért nem üzemel állandóan - a közepén koronaként elhelyezett szökőkút például akkor sem ment. Aztán elolvastuk a kis táblát, hogy ez bizony egy mágikus szökőkút és nem szökik csak úgy bármikor. Ettől a kis táblácskától megnyugodva nem is volt hiányérzetünk egészen az egyik elmúlt hétvégéig, amikor úgy döntöttünk, hogy ideje megnézni közelebről, mitől is varázslatos ez a látványosság.

Az egy dolog, hogy pont a Montjuic éjszakáját sikerült kinézni, amikoris az összes múzeum mindenféle rendezvényeket szervezett ott, ráadásul a 24 órás kerékpárverseny lankadó szereplői is ott köröztek. Így hát mondhatni nem voltunk egyedül... Mikor végre sikerült leparkolni egy pár saroknyira és sétáltul vissza a pl Espanya-ra, még egy magyar csoportot is láttunk ahogy egy szex-shop előtt ácsorogva várták a buszukat (először azért tanakodtunk, hogy milyen banda az ahol 30-40 tinédzser egy szex-shop előtt malmozik, aztán hallottuk az ismerős szavakat...)

A tömeget is feledtette végül a szükőkút grandiózus látványa, hatalmas a szökőkút és a különféle vízfúvókáknak köszönhetően még pom-pom-nál is több formát fel tud venni. Ezt még fűszerezi, hogy különféle színű fényekkel világítják meg és zenés keverék szól alatta - ez utóbbi eleme feledhető lenne egyébként. Emberek pedig ülnek a lépcsőkön és csak nézik. És tényleg nagyon szép, tehát mi is néztük. A zenei keverék a klasszikusoktól a modern-instrumentálisig szépen átölelnek mindent, ráaádsul szezononként új zenei blokkot raknak a szökőkút belső kazettásmagnójába. Valószínűleg jó állás lehet a kút zenei szerkesztőjének lenni, legalábbis a buzgalom kilátszik a keverékből, ami sajnos inkább megmosolyogtató olyan gyakran váltogatják a külömböző számokat. Azért örültünk, hogy a magyar táncok is felfértek a repertoárra és ha jól emlékszem a finálét pont ez adta.

Virágnak annyira tetszett, hogy alig akart eljönni onnan, pedig már igen későre járt. Sebaj, beszéltük, majd visszamegyünk!

Ha kánikula, akkor mojito

A múlt héten annyira nagy melegek voltak errefelé, hogy folyamatosan kívántunk valami hideg innivalót és gondoltam, hogy próbálkozzunk valami fanyarabb ízzel, hátha jobban oltja a szomjat, mint a mindenféle édes lötty. Persze a víz a legjobb, de azért néha nem árt valami íz is. Így aztán megkezdődött a mojito gyártás itthon, persze alkoholmentesen...

A recept nagyon egyszerű, az arányok nem is aranyszabályok, hiszen valaki édesebben, valaki savanykásabban szereti, én valahogy így csináltam most:

2 dl vízből és 2 dl cukorból jó sűrű cukorszirupot készítettem, amibe beledaraboltam jónéhány lime-ot és sok-sok mentalevet, majd belecsavartam még néhány lime levét. Ezt az alapot aztán a hűtőben tároltam és mintha szörp lenne, a következőképpen használtam fel:

Egy poharat jól megtöltöttem jégkockákkal, majd ráöntöttem kevés (nekem tényleg nagyon kevés szirup kellett, mert amúgy túl édesnek éreztem) szirupot és aztán felöntöttem kis vízzel és kis gyömbérrel. Volt amikor még extra mentaleveleket vagy lime darabkákat dobáltam bele, de amúgy az alap ennyi.

Virág csak annyit fűzött hozzá, hogy "miért isszuk meg a petrezselymet?" (mármint a mentaleveleket), de azért időnként ő is jól felfrissült tőle, én pedig nagyon belehabarodtam. A végén már az alapszirup nélkül egyszerűen csak lime-citrom-menta-gyömbér-jégkocka kombináció volt a nyerő. Ha jól látom, akkor megint jó kis kánikulahullám lesz Budapesten is, úgyhogy tessék kipróbálni!

Óvodai alkotások albuma

Lassan itt az óvodaév vége és ugyan most csütörtökön a kivételesen rossz idő miatt elmaradt az óvodai évzáró buli, pár hét van már csak hátra a felhőtlen óvodai játszadozásokból és szeptemberben indul máris az iskola. Virág pedig egyre nagyobb, mostanában nagyon "nagylányos" lett és sokat beszélget bonyolultabbnál bonyolultabb dolgokról. Sokszor érdekes lenne bebújni a kis fejébe, hogy mi is zajlik ott, mert az kívülről is látszik, hogy nagyon dolgoztatja az agytekervényeit.

Nemcsak itthon, hanem az óvodában is sokat kreatívkodnak és most így év vége felé kaptunk is egy mappát, amit a gyerekek csináltak és a saját kis alkotásaik vannak benne. A büszke szülők persze máris kis Picasso-kat sejtenek a festmények mögött, mi egyelőre még nem megyünk ennyire messzire a jövőképet illetően, egyszerűen csak büszkék vagyunk Virágra és tetszenek a kis művei.

Íme az első online kiállítása, jó nézelődést!

Poblet-kolostor

Tegnap ellátogattunk a híres Poblet-kolostorba, ami 1991 óta az UNESCO Világörökség részét képezi és ugyancsak bő egyórás útra fekszik Barcelótól. Nem véletlenül, hiszen ebben a gyönyörűen megmaradt, illetve felújított épületben kisebb megszakítással folyamatosan éltek és tevékenykedtek cisztercita szerzetesek. Az épület hatalmas és egyszerűen lenyűgöző. Van itt hatalmas borfeldolgotó terem (ahol ma a családtagok találkoznak a szerzetesekkel), ebédlő, konyha, árkádos kerengő, díszes kút, hatalmas kápolna és templom, ahol Aragónia királyai nyugszanak gyönyörű alabástrom oltár előtt és óriási modern könyvtár, ami a nagyobb egyetemi könyvtárakkal verseng felszereltség és az itt található kötetek száma tekintetében. Sajnos a szerzetesek mindennapjaiba nem nagyon nyújt betekintést a vezetett túra, de a környező táj, a kolostor környéke és maga az épület miatt mindenképpen megér egy látogatást.

Ráadásul a környéken nem ez az egyetlen kolostor, úgyhogy akinek kerengő hiánya van, akár sorba is látogathatja őket a cisztercita útvonal keretében. A múlt héten pedig még az is kiderült, hogy a mi Mátyásunk, azaz Hunyadi Mátyás felesége, Beatrix, tulajdonképpen Aragóniai Ferdinánd lánya volt és miután Olaszországan meghalt, ebben a kolostorban helyezték örök nyugalomra. Szóval jól értettük, amikor valamilyen magyar királynéról meséltek a királysíroknál, csak azt nem tudtuk, hogy ki lehet az. Most pedig már erre is fény derült.

Poblet

Reus

Szombaton lassú ébredezés után Reus-ba indultunk, ami Barcelonától bő egyórányi autóútra, délre található.

 

A város több dologról híres: egyrész arról, hogy a 19. században, textil- és brandyiparának köszönhetően Katalónia második legnagyobb városa volt, és ennek köszönhetően szebbnél-szebb, hol felújított, hol még romjaiban heverő szecessziós 

épület figyel ránk a girbe-gurba utcácskákban.

 

Ezeket egyébként a szecessziós városnéző útvonal  keretén belül kis térképpel vagy egyszerűen csak a táblákat követve nézhetjük meg, sajnos csak kívülről.

 

A hely másik fő nevezetessége, hogy Gaudí  itt született és a főtéren ennek megfelelően van is egy hatalmas Gaudí Központ , amit mindenképpen érdemes végigjárni, mivel nagyon kulturált, modern, érthető és érdekes formában vezetnek minket végig a művész életén, munkásságán. Így, hogy az elmúlt egy évben nemcsak Barcelonában, hanem más városokban is sikerült Gaudí házakat, műveket végiglátogatni, nagyon sok dolog visszaköszönt a kiállításon, de valahogy mégis nagyon más oldalról világították meg a módszereit, az életcélját, a gondolkodását.

Itt maketteken mutatják be az arányokat, az építészeti technikákat, majd találós kérdéseket keresztül mutatnak rá egy-egy furfangos építészeti megoldásra, aztán gombnyomásra nézhetjük végig, hogy hogyan találta ki a nagy zseni a levegőkeringetést az általa tervezett házakban vagy hogyan forgatták és hasznosították újra a Parc Güell esővizét. 

Itt kipróbálhatjuk és megnézhetjük azt a módszert is, amivel Gaudí teljesen megreformálta az építészeti tervezést, azaz itt rekonstruálták azt a modellt, amivel anno a művész megtervezte a Kolónia Güell templomát , majd ennek nyomán a Sagrada Família  terve is elkészülhetett. 

Egyszóval ez kicsit olyan, mintha nem a művész alkotásait járnánk be, hanem a kulisszák mögé vinnének minket és a MI helyett a HOGYANt mutatnák be. És ez a legjobb példa arra nézve is, hogy hogyan csináljunk üzletet és turizmust a szinte semmiből, hiszen építettek itt egy hatalmas 4 szintes Gaudí központot anélkül, hogy a városban a híres építész bármit is alkotott volna…

 

Reus ezen kívül a boltok városa, lépten-nyomon márkaboltokba, butikokba botlunk, kivéve persze, hogyha szombaton délután vagy vasárnap érkezünk, hiszen jó 

spanyol szokás szerint ekkor semmi nincs nyitva. Hogyha pedig elfáradtunk a nagy mászkálásban, akkor innen nem messze található a Costa Daurada, azaz az Aranypart is, ahol kipihenhetjük a városnézés fáradalmait.