Egy napon, amikor Anyának semmi dolga nem akadt, eszébe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat....
Kitalálta tehát, hogy készít Virág névnapjára Micimackó formájú tortát. Mivel a tortaforma már megvolt, naívan azt gondoltam, hogy sitty-sutty készítek egy egyszerű tortát, csokikrémmel és a tetejét pedig kidíszítem, azaz ráfestem ételfestékekkel Micimackót.
Ekkor vettem a nyakamba a várost és legalább 10 boltot végigjártam, mire kiderült, hogy sehol nincs ételfesték vagy bármi olyan anyag, amivel a torta díszítését meg lehetne oldani. Na, akkor utánanéztem interneten, hogy marcipánnal hogy lehetne díszíteni. És akkor újabb 10 bolt + legalább 5 cukrászda, de marcipán sehol. Jaaaj, most mi lesz?
A tortát kisütötttem, krémmel megkentem a lapok között és aztán elkeztem házilag egy Micimackó sárga krémet készíteni, amihez pudingot, fehér csokit kevertem össze, majd a színes tortadíszítő szívcukrokból kimazsoláztam a narancssárgákat, feloldottam őket forró vízben és valahogy így sikerült elérni a kívánt eredményt. Aztán persze kellett még fekete csoki öntet is és eperszósz a piros pólóhoz.
A torta kész lett, fincsi is lett és még Micimackót is felismerte benne Virág! Így leírva lehet, hogy nem annyira drámai, de amikor már több napi keresgélés után még 3-4 órai konyhai munka volt a torta, akkor erősen elkezdtem azon gondolkodni, hogy miért is nem vettem egy kész tortát? De most így utólag is azt mondom mégis, hogy megérte!
