Alul meleg felül hideg

Totalcar-os múltam megkísértett, hogy beszámoljak a friss hamburgi autós élményeimről. Ugye mint ismert, Barcelonából szoktam idelátogatni ahol sokféle autó van az utcákon, a magyar életképtől persze elszokik hamar a szem: sok a seat, a mindenféle kiöregedett német, francia és olasz kocsi és úgy összességében nem sokkal fényesebb a kép mint akár Budapesten. Persze nincsenek trabantok és wartburgok... Akiknek jobban megy a sora, mindenképpen prémium márkákat vesznek, amiben főleg csak a német trió szerepel de inkább csak a kisebb darabok. BCN-ről részletesebben majd talán máskor, viszont ugye most Hamburgban vagyok (nem először). Itt bizony az autópark (legalábbis amit a belvárosban látni) csillog és villog. Egyedi kiadású prémium kocsik virítanak minden sarkon (BMW, Mercedes, Audi csak a kezdet), felénk elképzelhetetlen méretű felnik és természetesen magas köbcentik... Ez az Autobahn életérzés errefelé.

Munka úgy alakult, hogy érdemes volt autót bérelni. Nem volt semmi különös igényem, egy közepes árfekvésű autót foglaltam online. Mikor odaadták a kulcsot, láttam hogy Renault, mondták is, hogy Megane. Szívtam picit a fogam, hogy hát ha már inkább kisebb kocsit adtak legalább lett volna Audi v. ilyesmi... aztán észrevettem mikor beszáltam, hogy ez bizony kabrió :-)

és ugye nem lehetett kihagyni: nyitott tetővel gurultam a belvárosban, fűtés a maximumon, kint 2 fok és néha szemerkélő eső. Tulajdonképpen inkább melegem volt. Az utcán jobban megnéztek mintha egy Porschével lettem volna, abból úgyis sok van itt, viszont Decemberben nyitott kabrióból úgy tűnik kevés. Mivel a vezető fölé hajlik a szélvédő, az eső már 20-30 felett nem esik ránk, az ülésfűtés is győzi. Nem is értem, hogy a többiek miért nem nyitják ki - meglepően sok erre a nyitható tetejű kocsi ami azért meglepő, mert azért általában felhős az ég és esik is.

Vezetési élmény maga teljesen elhanyagolható. Talán mert kölcsönzői kocsi és a legkisebb motort kapta, talán mert jobbhoz szoktam de gázadásra nem nagyon történik semmi. Aztán szép lassan felgyorsul de cserébe a kanyarban bizonytalan és úgy általában sincsen úttartása - hiába a szép nagy alufelnik, mintha virsligumikat raknának rá indulás közben. Csukva nyikorog-nyekereg a tetőszerkezet, nyitva pedig úgysem hallani semmit a menetszéltől. A tető nyitás-zárás nagyon impozáns, azt leszámítva, hogy mindkét esetben először le kell engedni az összes ablakot - négy darab is van. A csomagtartó amikor nem rejti a behajtogatott tetőt, akkor egész nagy és használható.

Az egyik úton a hátsó ülésre bepakoltam két kollégát , örültek mikor végül kiszálhattak onnan. Hogy lábterük szinte semennyi sincsen az még elmegy, de azt kifejezetten fájlalták, hogy az üléslap és a háttámla hegyesszöget zár. Temészetesen négy felnőttel csak az nem gyorsult le aki nem akart. Franciás a navigációs rendszer de cserébe csak németül tud. Fél óra volt mire rájöttem, hogy hogyan kell életre kelteni és egy másik fél óra mire ki tudtam kapcsolni a rádiót amitől nem hallottam mit mond.

Mindezek ellenére szerethető. Jó érzés a keret nélküli ajtókat nyitogatni, az üvegtetőn kibámulni vagy éppen a tető harmonikázását figyelni a tükörből. Tavasszal ebben gurulni, vagy egy nyári estén - erre van kitalálva. Télen, csukott tetővel meg elmegy. Igazi második autó.