..."hol-volt, hol-nem-volt..." Ildefons barátunk 1815-ben született és mérnöknek tanult, harmadik gyerekként (4-ből) nem igen számított a családi örökségre ezért Madridban és több spanyol városban dolgozott építészként. Aztán váratlanul (két idősebb testvére halálát követően) mégiscsak a családi vagyon nála landolt és így közhivatalnoki állását feladva élete hátralevő részét a "városiasodás" eszméjének szentelhette. 10 évre rá meg is született az a városrendezési terv, amely később a mai Barcelona jellegzetes szerkezetét hatátozta meg (Plan de Reforma y Ensanche de Barcelona - amely annyit tesz, mint Barcelona kiterjeszkedésének és átalakításának terve). Az 'Ensanche' annyit tesz, mint 'kiterjeszkedni' amelynek katalán megfelelője az 'eixample' - ahogyan ma a város rácsos szerkezetének negyedeit hívják. Ildefons nem állt meg csupán egy rendezési tervnél, nyolc évre rá kiadta a 'városrendezés általános elmélete' című tudományos művet.
a nagy terv, sötéttel kiemelve az akkori város
Nem hiába élt Ildefons a nagy ideák és gondolatok korszakában, az akkori Barcelona élete a mai óváros falai közötti sikátorok és zegzugos naptalan utcákon és tereken zajlott, ennek fényében kell tehát megítélni azt a tervet, amely a még ma is modern város filozófiáját teremtette meg. Az életszínvonal siralmas volt a folymatosan növekvő népesség, az összezártság és a higiénia alapjainak hiányzó volta miatt. Amikor 1854-ben 10.000 ember halt meg a barcelonai kolerajárványban, az akkori város- és politikai vezetés is elérkezettnek látta az időt, hogy elkezdjék a falak lebontását és a várost körülvevő alapvetően mezőgazdasági területekre kiterjedjen a város.
1932 körül - Plaza Espanya
Hogy perspektívájában is lássuk az eseményeket, Hausmann báró ekkor tervezi át Párizs zegzugos utcáit és alkotja meg a boulvard-okat, sugárutakat és az étoile-t. (1870-ben kezdik meg az Andrássy út építését Budapesten) A városrendezési terv Barceonában leginkább egy zöldmezős beruházáshoz hasonlít a többi Európai nagyvároshoz képest, ugyanis itt tényleg a mezőt parcellázták fel a tervnek megfelelően. Ildefons úgy kezdte a rajzolást, hogy a környező főbb városokkal való kapcsolatot (Icaria, Badalona, Gracia, Sarria, Sants) főutakkal oldotta meg, és a város terjeszkedését pedig egy mértanilag teljesen szabályos négyzetrács (grid) mentén írta elő. Aki meglátogatja Barcelonát kb. ennyi biztosan megmarad benne, hiszen a modernista belvárosban minden utcakereszteződés egyforma, a jellegzetes nyolcszögű sarkok pedig a gyakorlatlan kószáló turistákat simán összezavarják. Persze aki egyszer ráérez, hogy miként lehet navigálni, nagyon egyszerűnek fogja találni a tájékozódást. De képzeljük csak el, amikor a Sagrada Familiát Gaudi elkezdte építeni, nemhogy a házak nem nőttek ilyen magasra körülötte, de még csak ott sem voltak. Egy mező közepén állt az építkezése ahol a legközelebbi épület a Sant Pau kórház volt (szintén kötelező látnivaló).
Sant Pau kórház és körülötte a mező
A városfal lebontása mellett az elnyomó hatalom jelképének számító Ciutadella erődöt is lebontották, és a helyére a ma közkedvelt parkot és jóval később az állatkertet telepítették. Ildefons sok nagyvárost tanulmányozott, melyek szintén a 'grid' azaz rács-struktúrát követték (Szentpétervár, New York, Edinburgh stb) és terve jóval több dologra terjedt ki, mint csupán a város alaprajza. Meghatározta, hogy az egyes háztömböknek mekkora legyen a beépítettsége, magassága és formája, hogy a nap megfelelően körbejárhassa, illetve a lakók számára a belső udvar (patio) a közösségi élet színtere lehessen. Érdekes, hogy a tömegközlekedést akkor még kiegészítő és kényszermegoldásnak gondolták, valószínüleg el sem tudták képzelni, hogy a mai forgalom terhelése mellett hogyan néz majd ki a város. A XX század huszas éveiben készült képeken a Diagonal és a Pg Grácia palotái szépen magukban álltak, körülöttük kert vagy csak úgy semmi.. mára már teljesen összenőtt a város és Barcelonánál a 'grid' városok közül csak New York-nak nagyobb az egy négyzetkilométerre eső népsűrűsége. (Barcelona 16.520 fő/négyzetkilométer)
plaza Catalunya 1927 körül
Persze amikor elkezdték megálmodni a mai várost, tomboltak a modern eszmék, amelyeket kisebb-nagyobb szünetekkel sikerült is folytonosan megújítani és fenntartani. Az egyik mélypont a hatvanas-hetvenes évek voltak - ekkor épültek a régebbi városi házakra rondán ráépített 4-6 emeletek (tehát egy eredetileg 6 emeletes városi házból így lett 12), a legzsúfoltabb háztömbök (konkrétan a hetvenes években a beépítettségi arány 25%-al magasabb mint akár előtte akár utána) és persze a szimplán ronda vasbeton szörnyek. Barcelona egyébként nem csak felfelé terjeszkedett, hanem a föld alá is. A metróvonalak hálójába belecsavarodva találjuk a sok mélygarázst, nem ritkán -5 vagy akár -7 szintet az utca alatt.
a tömb-rehabilitált udvarok városszerte
Ami nekünk magyaroknak üdítő ebben a folyamatban az a folytonosság. A város 150 éve fejlődik és bár itt is akad hülye politikus, nem esik szét a város, hanem organikusan és igencsak tervezetten alakul. Vehetjük a tömegközlekedési hálózatot vagy a kerékpárutakat, a mélygarázsokat vagy az újratelepített parkokat: az itt élő emberke van a központban, aki jól érzi magát a városban. Ha pedig egy mutyiból lebontott régi ház helyén szálloda akarna épülni, sokszor bizony a lakossági összefogás hatására inkább játszótér vagy könyvtár lesz belőle.
google-earth nézetben a város rácsszerkezete
Amit Ildefons nem is sejthetett: a rács alaprajzú utcákon a sűrű autóforgalom sokkal könnyebben eloszlik és felszívódik, mint a főutak és kis utcák kobinációjában, nincsen sehol autópálya a város szívében (a Gran-via és a c/ Aragó mondjuk határeset) és a lakosok már megszokták, hogy az utcán parkolni nehezebb mint a lottón nyerni, ezért vagy nem vesznek autót vagy mélygarázs-helyet bérelnek valahol a környéken. A régi Eixample háztömböket egy rekultivációs programja keretében újraparkosítják, és lassan megint megvalósul az eredeti elképzelés, ahol a háztömb (amit egyébként itt 'manzana'-nak azaz almának hívnak) és közvetlen környezete minden igényt kielégít (bolt, iskola, park, étterem, kávézó és lakás) szemben azzal a modellel, ahol a lakóhely jó távol esik az összes többitől. Nem is véletlen, hogy itt az emberek munkahely-választásában a séta-távolság szempont és minden sarkon van étterem, bolt és fodrász is.
egy szerencsére elvetett továbbfejlesztési terv 1934-ből 'le-Corbusier' stílusban
Na és hogyan tovább? A kiállítás segített elképzelni, hogy milyen irányokba fejlődhetne tovább a város, hogyan fejleszthető a vízellátás, a közlekedés és az eredeti 150 éves városfejlesztési elméletek szellemében az élet minősége Barcelonában. Nem tudom, hogy a felfestett három verzió közül melyik is lesz a befutó, de abban biztos vagyok, hogy 150 év múlva is kellemes hely lesz ez a város, ugyanis folyamatosan dolgoznak rajta.
épül a Gran Via, irány a fényes jövő
