Túl vagyunk az első iskolai napon és nem is sikerült annyira rosszul, mint amennyire féltünk tőle! Nagy lendülettel, iskolatáskával indultunk neki reggel az 5 perces sétának, még Max is velünk jött, így aztán Virág tényleg érezte, hogy ez egy nagy esemény. Végigcsacsogta az utat az iskoláig, aminek örültünk ugyan, de azt is lehetett sejteni, hogy ez csak a belső feszültség leplezése...
Az itteni iskolában 9-kor kezdődik a tanítás, ennek megfelelően háromnegyed kilenckor kell minden osztálynak és a szülőknek az utcán várakozni. Mivel ez Virág iskolája esetében legalább 26 osztálynyi gyereket jelent, hatalmas a tömeg a járdán, vannak akik az úttestre szorulnak, ahol amúgy sem lehet közlekedni ilyenkor, mert a szülők parkolóhely hiányában az út közepére parkolnak. Mi arra próbáltunk vigyázni, hogy apró kis Virágunkat a lábak között el ne hagyjuk, bár nehéz lett volna, mert ekkorra már ő is érezte, hogy kezd fokozódni a hangulat és élesedik a helyzet, szorította erősen a kezünket. Valamikor háromnegyed és egész között ajtónyitás és az előbb említett csorda megpróbál egyszerre benyomulni két nagy ajtón. Aki sérülésmentesen bejut, mehet is az osztálytermébe, a többiek az orvosi szobán várják sebeik lekezelését...
A kicsik (3 és 4 éves osztályok) termei szerencsére a földszinten vannak, így a lépcsős tolakodást már nem kellett végigharcolnunk. Bementünk az osztályterembe, ahol már megvan Virág kis sárga akasztója mellette a fényképével, ahova a hátizsákot kell felakasztani. Ezután felvehettük a köpenyt és máris kezdett kialakulni az egységes osztálykép: 25 egyforma kis manó, zöld-fehér csíkos köpenyben. Na jó, a kép nem volt ennyire szép: néhányan sírtak és voltak, akik ordítottak. Persze páran nyugodtak maradtak, talán csak azért, mert még álmosak voltak, vagy egyszerűen nem fogták még fel, hogy mi vár rájuk, de lehet, hogy a pár hónapos koruk óta tartó bölcsőde, óvoda után már szemük se rezzen, hogyha egész nap valahol a szülőktől messze kell lenniük.. (a második napra már ők is rájöttek a rideg valóságra, és ők is sírtak)
Virág nyugodt volt, bár nagyon ráncolta a homlokát, hogy mi lesz itt. Max elrohant dolgozni, akkor még nem is volt nagy baj, de azért erősen szorította a kezem, hogy én még azért maradjak. Aztán mikor már csak a kínai anyuka és én maradtunk, akkor elkezdtük mi is a búcsúzást. A tanítónéni segített gyorsan a figyelemelterelésben, így aztán kisebb sírással megúsztuk a búcsút. A folyosón pedig a kínai anyukával felváltva tapadtunk a tejüveg kis kukkoló nyílására, hogy ellenőrizzük, megnyugodtak-e már a gyerekek. Szegény anyukának a két lányát két különböző osztályba rakták be, így rohangálhatott a két ajtó között aggódva...
Aztán teltek-múltak az órák (Max és én aggódva nyugtattuk egymást, hogy biztos minden rendben van) és eljött a háromnegyed 5. Most az iskola hátsó kapujánál kellett tolongani, de már csak a 3 és 4 éves osztályok szüleivel, tehát durván 100 gyerek szülőjével. Nemsokára nyílt a kapu, ahol most a szülők taposták agyon egymást, ki-ki kereste a saját csemetéjét. Virág már messziről kiszúrta, hogy hol jövök és a lábak között átbújva futott gyorsan hozzám és kapaszkodott most már erősen belém. Láthatóan jól érezte magát, állítólag nagyon jól viselkedett egész nap, sokat evett és ő aludt délben a legtöbbet (meg is jegyezték, hogy erről a nagy pihengetésről le is kell majd ám szokni, mert egy 3 éves gyerek ne nagyon aludjon ekkorát.. Én pedig mondtam, hogy nyugodtan keltsék fel - már ha tudják, haha).
Hazafele és itthon Virágnak persze be sem állt a szája, mesélte, hogy mi történt, miket csináltak, hogy sárga a csúszda, van hozzá mászóka, de lépcső nincs, van lógódzkodó, volt egy kisfiú, aki a WC-ben a földön sírt sokat, van sokféle könyv, lehet inni kérni, egyik kislány el akarta venni a köpenyét, jó volt aludni az új matracon, két kis WC van a teremnél, nagyon finom volt az ebéd, de volt benne valami gusztustalan, egyik tanítónéninek lógós fülbevalója van, stb.
Ehhez hasonló élményekkel tért haza a nagy megfigyelő Virág első nap, amiket gyorsan le is rajzoltunk egy kis naplóba és izgatottan várjuk, hogy mit hoz a holnap.
