Tavasszal és nyáron Chicago fülledt, párás és meleg. A parkokban sportolnak, sétálnak és heverésznek az emberek, a tó vonalán futó lakeshore drive melletti strandröplabda pályákon százak próbálják játékban tartani a labdát, sok a szabadtéri rendezvény és a biciklis. Télen viszont érdemes messzire elkerülni a latyakos utcákat és a fagyos szelet ami mindenen átfúj és jobban fagyaszt mint egy gorenje.
A near north felhőkarcolóiban esténként lakások százai pislákolnak amitől olyan a városkép mintha karácsonyi dísz lenne. Függönyöket sem nagyon szereltek az amúgy sem nyitható ablakokra, John a harminchetedikről akár át is integethetne Tracy-nek aki a szemközti torony negyvenharmadik emeletén lakik. De nem teszi, mert vagy tévézik vagy rohan. Mindenki rohan, pedig még szabadságuk is csak 10 nap van egy évben. Viszont legalább lelkesen rohannak, szeretik a munkájukat és talán annak is élnek. Hátizsákjukban laptop, bal kézben starbucks kávé, jobb kézben blackberry vagy iPhone. Chicagoban egyébként már véget ért a krízis, lendülnek már felfelé. Obama beszédet mondott a minap az egészségügyről amit gatyába szeretne rázni, Oprah pedig (24 éve az egyik legnézettebb beszélgetősó fekete háziasszonya) lezárta a Magnificent Mile kellős közepét egy hatalmas színpaddal ahová koncertek és ilyen-olyan hírességek vonzották be a külsőbb negyedek lakóit. Buliztak egyet délután öt és hét között, és rohantak is tovább. Barcelonában hétkor még ki sem nyitottak az éttermek....
