Ha nem lettem volna ott, el sem hinném, hogy ez tényleg így zajlik itt, de most Ti azért nyugodtan higgyétek el, ez itt a valóság!
A hatra meghirdetett értekezletnél persze nem meglepő, hogy hat előtt még csak mi lófráltunk Virággal a kertben, majd hat körül elkezdtek szállingózni az emberek és fél hétkor már le is ültek szépen az előkészített székekre az anyukák. Képzeljetek el kb. 20 anyukát egy közösségi teremben, aminek a végében a kisebb gyerekek játszanak, a nyitott ajtaja pedig az udvarra nyílik, ahol a nagyobb gyerekek nyúzzák egymást.
Az alaphangulat ugye adott: kisgyerekek egymást verik a véges számú játékok megszerzéséért, néhány anyuka a szó szerint 1-2 napja született kisbabáját szoptatja, majd adja kézről-kézre, a nagy gyerekek kint verekszenek, ordibálnak.
Elkezdődik a prezentáció, ami abból áll, hogy egy angoltanár próbálja elmondani, hogy majd mi is lesz ezeken az órákon, közben pedig a háttérben bekapcsol néhány demovideót, hogyha esetleg az alapzaj nem lenne valakinek elég. Az anyukákat láthatóan nem nagyon érdekli a módszertan vagy a csoportok egymásra épülése, senki nem jegyzetel rajtam kívül, de mindenki nagyon vidám és lelkes. A picibabákat most már kb. mindenki végigfogdosta, megpuszilgatta, hangosan dícsérik az anyukákat, akik pár nappal a szülés után is már milyen jól néznek ki, van aki telefonálgat közben, szóval jó a hangulat, mindenki jól érzi magát. Még az is lehet, hogyha egy pillanatra megállítanánk az időt és megkérdeznénk tőlük, hogy miért is vagyunk most itt, akkor némelyikük nem tudná...
A felbolydulás csak akkor jön, amikor a tanár kiosztja a csoportbeosztást! merthogy ez egy két oszlopból és három sorból álló táblázat, színekkel, csoportnevekkel, szóval ez már túl bonyi... Merthogy annyit kell csinálni, hogy átgondolja az ember, hogy hány éves a gyereke (mondjuk a mi esetünkben 3), ki kell keresni, hogy a 3-as számhoz melyik szín tartozik (sárga) és akkor már látjuk is, hogy ez a csoport kedden délután 17:30-18:30 között lesz.
De ugye mi van, ha nem tudjuk, hogy hány éves a gyerekünk? Vagy nem ismerjük a színeket? Vagy esetleg a napokat? Vagy bármi... Szóval ezt a táblázatot legalább fél órába telik mindenkinek értelmezni.
A legérdekesebb az az, hogy egyetlen kérdés sincs a tanár végzettségéről, a módszerről, a tananyagról, árakról, stb. Itt a lényeg a társaság, hogy a gyerekek együtt legyenek, persze az angolnak azért van presztízse, de ha az urd lenne a trendi, akkor a szülők arra íratnák be csemetéiket. A bemutató végén persze az összes anyuka lelkiismeretesen kitölti a jelentkezési lapot, bár ennek is minden sorát jól megbeszélik egymással és gondolom, hogy már alig várják, hogy míg a gyerekek majd bent tanulnak angolul, ők kint egy órán keresztül beszélgethessenek jó nagyokat.
