A legtöbb nagy kikötőváros manapság megpróbálja a mindennapi városi életet és a tengeri kikötői életet különválasztani egymástól, hiszen az egyik nagyon emberi, míg a másik teljesen ipari, óriási darukkal, gépekkel, dokkokkal, stb.
Nem így Hamburg. A város egyik fő fejlesztési és bővülési területe a kikötőváros, ahol Velencével vetekedő számú híd és úszó sziget szabdalja fel az Elba-torkollatot, így egyre nagyobb területet biztosítva a város terjeszkedésének.
A kikötő közvetlen szomszédságában ma már trendi lakóparkok, óriási múzeumok, kávézóteraszok, és sok-sok loft lakás található.
Mivel nagyon nagy terület ez a városrész és nagy részére csak az ottlakók, illetve kikötői munkások mehetnek csak be autóval, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább befizetünk egy kikötői hajós körútra. Ennek még az is előnye, hogy a süvítő kikötői téli hóvihart a fűtött hajóból szemléli az ember...
Óriási élmény behajózni egy ilyen óriási kikötő zegzugaiba, kis mellékcsatornáiba, közelről nézni, ahogy a toronymagasságú tengerjárókra százával pakolják fel a hatalmas konténereket a daruk. És a csatorna másik oldalán pedig már ott is vannak a nemrég épült üvegpaloták, 4000-8000 Euros négyzetméterárukkal, amit itt már nagyon magasnak tartanak a helyiek, de még így sem közelítik meg mondjuk a barcelonai árakat. Lehet, hogy azért, mert a tengerszint emelkedésével zuhanásszerűen csökken majd az áruk az eltűnő lakásoknak???
(vagy talán azért mert az éjszakánként is rakodó és mozgolódó hatalmas konténerszállítók nem éppen lábujjhegyen és csendben közlekednek?)
