TENERIFE – Első benyomások

Három-és-fél óra repüléssel érkeztünk meg, és mikor a marokkói kopár táj után már csak a tenger volt alattunk, a gépen utazók kisgyerekként ujjongtak amikor a kanári szigetek keleti tagjai felbukkantak alattunk. Hét nagy és hat apró szigetből áll ez a vulkanikus eredetű formáció, amely Spanyolországhoz tartozik közigazgatásilag, de annyira, hogy ugyanolyan autonóm régió, mint akár Valencia tartomány vagy Katalónia. Tenerife (amely a legnagyobb sziget), gyakorlatilag egy hatalmas vulkán, amelynek kiemelkedése hozta létre a szigetet, a csúcsa (El Teide) az egész Spanyol közigazgatás – beleértve az Ibériai félszigetet – legmagasabb csúcsa (3718 méter), ami még kb ugyanennyi a tenger alatt, hiszen a sziget már nem a kontinentális selfen, hanem az Atlanti óceán fenekén helyezkedik el, Tenerife egyébként olyan mint egy háromszög, amelynek az átfogója északkelet-délnyugat irányba mutat, és bármerre is járunk egyenletesen és meredeken emelkedik a vulkáni Teide csúcsa felé.

Laguna belvárosa a háttérben, az előtérben Zsuzsi, történetünk egyik fáradhatatlan főszereplője

Úgy gondoltuk, hogy a télből jól fog esni egy kis tavasz, itt ugyanis egyik első benyomás az a kellemesen langyos idő ami az év bármely szakában fogad minket, a második pedig az a rengeteg turista aki ideáramlik a tél elől menekülve. Rengeteg angol például. Aztán elhagyjuk a repteret és szembe ötlik a sok pálmafa, ami nekünk azért volt érdekes, mert másmilyen pálmákat láthatunk itt, mint mondjuk nálunk Barcelonában. Sok a növény és szép zöld a sziget. Ilyekor – február végén március ejelén - nap közben 20-24 fok van és este sem megy a hőmérséklet 17-18 fok alá ami azt jelenti, hogy kalap-kabát otthon marad. Sok a napsütés, és vigyázni is kell vele, mert a nap jó erős itt.

A régi udvarházak némelyikébe be is lehet menni nézelődni

Ahogyan érkeztünk, első utunk Laguna városába vezetett ami a második legnagyobb a szigeten, és régen az akkori spanyol gyarmat fővárosa volt. Szerencsére megmaradt a belváros hangulata és sok régi ház és templom idézi az akkori épitészet és utcakép hangulatát. Az Unesco képviselőinek is tetszett, mert világörökség matricát ragasztottak rá pár éve. Minket a brazil Paraty városkára emlékeztetett, és kószálni a házacskák között, vagy csak egy kávéval ücsörögni az utcán, hasonlóan nyugodt, lassú és gondtalan érzés. Laguna egyébként azon kevés pontok egyike, ahol a történelem megmutat magából valamit, a sziget legtöbb települése ugyanis vagy a tömegturizmus, vagy a helyiek jellegzetes de nem túl stílusos formáit követi.

Az egyik legjobb dolog, hogy kellemes langyos idő fogad tavasziasak a napok

Az autók, boltok, bankok és óriásplakátok kavalkádja határozottan emlékeztet Spanyolországra, azonban inkább mintha valamilyen szegény rokon lenne mondjuk Barcelona mellett. Laguna nem világváros, hanem üdülési érdekesség és a szigetre érkező sokszázezer turistát kiszolgáló cégek és közigazgazás egyik szíve.

sok szép régi templom van Laguna belvárosában