Múlt héten a katalán csoportunk kimerészkedett a tanteremből és tudásunkat tesztelendő elmentünk az egyik közeli múzeumba, a CaixaForumba. Itt részt vettünk egy katalán vezetett múzeumlátogatáson, majd végignéztük az éppen látogatható kiállításokat.
A csoport nagy lelkesen figyelte az idegenvezetőt, majd igyekeztünk egymás között katalánul megvitatni a kiállításokat, végül pedig a múzeum kifejezetten igényes kávézójában fejeztük be az óránkat kávé és finomabbnál finomabb sütik társaságában.
A múzeumról már többször írtunk a blogon, hiszen rendszeresen látogatjuk az igényes kiállításait, de magáról az épületről eddig nem sokat tudtunk. A múzeum épületét eredetileg Casimir Casaramona textilgyáros építtette, miután az előző barcelonai városi gyára tűzvész áldozata lett. A gyáros gyorsan fel is kérte az akkori leghíresebb építészek egyikét, Puig i Cadafalch-ot, hogy tervezzen neki egy gyárat a Montjüic hegy tövében. Az építész nagyot alkotott, nemcsak a Casaramona igényeit vette figyelembe, de mindezt modernista elemekkel díszítve összességében egy csodálatos épületet tervezett.
A gyár sok-sok épületből áll, melyek között folyosók, kisebb udvarok, aknák vannak, hogy lehetőleg a korábbi tűzeset soha többet ne fordulhasson elő. A gyár tornyainak egyikébe pedig hatalmas víztárolót építettek be, hogy vész esetén innen oltsák el a lángokat. Az egyes termeket pedig az ott végzett munkafolyamatoknak megfelelően alakítottak ki, így más és más mondjuk a tároló, a feldolgozó vagy a raktárterem. A praktikum és persze esztétikum mellett egyik legfontosabb tényező volt még a munkások egészségének megóvása, ami a termek folyamatos levegőztetését, szellőztetését, a levegő szűrését jelentették, hogy a munkások tüdeje ne teljen meg az apró kis szöszökkel, amikkel a levegő megtelik.
Amellett híres még a gyár tetőmegoldása is, hiszen az egész olyan, mint egy hullámzó téglatenger, gyönyörű és praktikus is, hiszen az esővizet a megfelelő ciszternákba vezetik a hullámok.
Miután 1911-ben kezdték el építeni a gyárat, a rákövetkező évben Cadafalch meg is kapta érte a legjobb épület díjat itt Barcelonában. 1913-ban nyitott meg a gyár, sajnos a tulajdonos Casaramona rá egy évre elhunyt, a gyárat pedig 1920-ban be is zárták. A rákövetkező évtizedekben rendőrségi székhely lett, majd 1963-ban a La Caixa bank vásárolta meg a gyárépületet, amit 1976-ban nemzeti műemlékké nyilvánítottak. Később kezdték meg a felújítási munkálatokat, ennek eredménye a ma látogatható múzeum.
A régi főbejáratot lezárták és az egyik oldalfalat nyitották meg, ahol hatalmas bejáratot építettek, tágas, modern előcsarnokkal, a különböző épületrészek adnak helyet a kis színháztermeknek, előadótermeknek, modern mediotékának, gyerekjátszónak és a 2-3 havonta megújuló kiállításoknak. Az egész múzeum ingyenes, néhány programjára kell csupán jegyet váltani, bár az ár ott is inkább csak jelképes. Itt amúgy nagy divatja van mostanában a régi gyárak felújításának: láttunk már régi ipari kolóniákat teljesen felújítva, vagy múzeumot, mint a CaixaForum, de a kerületünkben egy hasonló gyárat szuper könyvtárrá varázsoltak át, külön gyerekbirodalommal és nagyon felkapottak a gyárakban kialakított loft lakások is.
Így már-már megvalósul a régi iparosok álma, hogy mindenki járjon a gyárakba, csak kicsit másképp: reggel egy gyors kávéval kezdjük a napot az egyik gyárban, majd elmegyünk művelődni egy másik gyárba, a harmadikba a gyerekünket hordjuk színházba, majd este a gyári loft lakásunkba térünk haza pihenni.. Lehet, hogy régen nem örültek ennyire a gyári munkások, ha a gyárba mehettek?
