A bejáratnál lévő trópikus tó-imitáció főszereplője a krokodil – aki szegény vagy már az életének utolsó időszakában van, vagy baromi álmos az előző napi majom-kergetés után – mindenesetre életjeleit olyan szinten redukálta, hogy akár műanyagból is lehetett volna. Ezután hirtelen előpattan egy fiatalember egy bazi nagy ara-papagájjal amit a kezünkbe nyom, majd mire felocsúdnánk, lefényképez és el is veszi a madarat még mielőtt saját képet készítenénk magunkról és a madárról.
Itt van Virág kedvence: 'Julien Király' a Madagaszkárból
Aztán már tényleg majmok jönnek, nem is kevesen. Olyan ketrecekben vannak, amelyeken át vezet az útvonalunk és így akár a kezünkből is ehetnek – vagy a kezünket is megehetik, legalábbis az előttünk haladó család egyik tagjának az ujjába sikerült beleharapnia a makinak, hogy szaladhattak seb-fertőtleníteni. Végsősoron mi is aranyozhatná be az egyhetes kanári szigeti nyaralást, mint egy elfertőződő majomharapás nyomán amputált végtag. No de mi legalább óvatosak voltunk ezután, és megfelelő tisztelettel és türelemmel közelítettük a majmócákat, akik elég válogatósak voltak mert a zoo-csemegéből csak a szotyit voltak hajlandóak megenni, és azt is csak úgy ha meghántoltuk nekik.
A kis kosztos próbálta elcsenni az egész zacskót
Virág persze nagyon élvezte ahogyan ’Julien király’ a kezéből vette ki a szotyit, miközben szülei mindúttalan átbotlottak a fel-alá kószáló óriásteknősőn és igyekeztek elkerülni a bazi nagy varánuszokat és egyéb óriás gyíkokat – amelyek egyébként védett állatok az egyik itteni szigeten. Voltak még madarak és olyan majmok amelyeket nem lehetett ketrecen belül megközelíteni, hanem csak a klasszikus ő bent, mi kint felállásban.
Kedvenceink azok a majmócák voltak akik akár kezünkből is elcsenték a falatokat, vállunkra ugrottak és villámgyorsan szaladgáltak körülöttük. Ha valaki még nem látott majmokat ilyen közelről, akkor ez tényleg egy jó élmény, főleg ha nem kell rohanni mert akkor csak várni kell és a kis kíváncsi majmok odajönnek hozzánk.
A csíkos a majom..
