Az innen induló nemzeti park a Punta del Teno-ig nyúlik, amely a sziget legnyugatibb csücske, és egyben a gyűrűk urába illő vad táj tengerbe szakadása. A keskeny út hosszasan tekereg a vulkanikus meredélyek oldalán, míg egyszercsak egy hágón átbillenve egy teljesen más arcát mutatja a szigetnek. Ezek a hegyláncok és szakadékok már nem a Teide lábai, hanem egy egészen más formáció, amely mélyzölden zuhan bele a tengerbe. Közel kétezer méteres hegyek között szinte függőleges lejtők szelidülnek meg ahogy a hasadékban fekvő faluhoz (Masca) érnek. Az ittlakók keskeny teraszok százait alakították ki az évszázdok alatt, hogy valahogyan meg tudjon nőni a krumpli vagy a paradicsom. A kertek között sövény helyett kaktuszok vigyázzák a rendet, az út pedig olyan meredek és keskeny, hogy sokszor csak egyesben tudtunk felkapaszkodni rajta.
Egyébként a hatvanas évekig itt nem is volt út, csak ösvény. Ma persze már nagy parkoló is van, hogy a völgybe le-araszoló turisták meg tudjanak itt álni egy kávéra. Nem nagy falu ám ez a Masca, és még a házak szét is vannak szórva egy nagyobb területen. Ahogyan a szél végigsüvít a szakadékokon, azt gondolnánk, hogy mindjárt mindent elvisz amit talál – persze ez nem így van hiszen már sokszáz éve élnek itt, többek között azért, mert ide még a kalózok sem tudtak eljutni akik pedig szorgos látogatói voltak a szigetnek.
A táj egszerűen hihetetlen, a hágóról visszanézve még egyet csodálkozik az ember de aztán ahogyan megy előre, a Teide havas csúcsa emlékezteti, hogy kínál még a sziget más meglepetéseket is. Mit üzennénk az utánunk jövőknek? Érdemes ide ellátogatni, de aki tűsarkúban jön (mint azt láttuk pár turistán), az jobb ha a parkolóban marad.
A hegyekben autózva a sziklák vad kiszögelléseit és fantasztikus formáit rendkívül kiegyensúlyozottá teszi az óceán, amely ráadásul nyugatra fekszik tőlük, tehát délután ezöstösen csillogó palásttal vonja be a látohatárt. A többi napszakban persze mindez mélykék, ami friss ellenpárja a szirtek zöldjének. A vizen néha látni hajókat, ahogy átviszik a nyugalmasabb időtöltést kereső emberkéket Gomorára, vagy éppen bálna-figyelő útra azokat, akik karnyújtásnyira szeretnének lenni az óceán óriásaitól. – Mi ezt egyébként kihagytuk mivel a szél egyre nagyobb hullámokat és habokat vetett, és féltünk, hogy a csapat nőtagjai bálnák és delfinek helyett rókákat kergetnének a hajón...
