Reggel sűrű felhő ült a sziget közepén – természetesen nálunk még sütött a nap – ésezért amikor a sziget másik felé lévő Puerto de la Cruz felé vettük az irányt és a hágón elkezdett csepegni az eső, fel voltunk készülve a rossz időre. Szerencsére az északkeleti oldalon éppúgy napsütés fogadott, az esőfelhőket a hegyek vonzották, és úgy tűnik magukhoz horgonyozzák őket napokon át fehőbe burkolva a hegyeket.
Láttunk banánültetvényeket egészen közelről és a valaha forgalmas kikötő mai lelassult életét a hatamas hullámtörő sziklák felett. Puerto de la Cruz a pár kilométerre felfelé a hegyoldalban fekvő Orotava kikötője volt, aztán önálló életet kezdett élni. Virágnak találtunk remek játszóteret a hangulatos főtéren, magunknak hangulatos kávézót és hozzá napsütést. Miután körbesétáltuk a belvárost, felkerekedtünk, hogy megnézzük a sziget híres állatkerjét a Loro Parque-t, amely eleinte papagájokból tartott csak rengeteget, majd mikor betiltották a majmokkal fényképezkedést a városban, csimpánzok jelentek meg, aztán adományként két tigris... ma pedig már delfinek, gyilkos bálnák alkotjáj a fő látványosságokat – természetesen sokszáz papagáj között.
Ami egyedi volt a parkban – mivel már jártunk pár hasonó helyen – az a természeti környezet, a rengeteg trópusi virág, pálma és bambuszerdő no meg a szép idő. Virágnak nagy esemény volt természetesen a deflin-show és az orkák ugrabugrálása no meg a rengeteg pingvin. Egyébként a ’Pingvinek menetelése’ című dokumetumfilmet nem is olyan régen láttuk vele, így a királypingvinek látványa igencsak megfogta (és hát a legtöbb állatkertben az egyszerűbben tartható Humboldt pingvinek totyognak tucatszám). Nem véletlenül hordják ide a sziget minden csüsckéből a nyaralókat nagy buszokkal, a Loro Parque kellemes családi élmény minden korosztálynak.
Mikor az Orca kiugrik a vízből, mindenki hirtelen picinek érzi magát
Hazafelé még Orotava városkájában álltunk meg, ahonnan szép kilátás nyílt Puerto de la Cruz-ra és az Atlanti óceánra, és nem is a sok felújított erkélyes városi ház fogott meg minket leginkább hanem egy ma is működő malom ahová a helyi asszonyságok ugrottak be mint egy sarki boltba, majd sétáltak haza a frissen őrölt liszttel.
