Ma reggel mivel szépen kisimult a tenger a tegnapi vihar után, és egy kis bárányfelhő kószált csak az egész égen, úgy döntöttünk, hogy mielőtt a felfedezőutunkat folytatnánk, lejövünk a medencéhez lubickolni egy picit, mivel Virágnak mindig ez a nap fénypontja. Mire belecsobbantunk a kellemes (27 fokos) vízbe, mellettünk ki is pakolták a hangszórókat és el is hangzott a háromnyelvű felhívás, hogy kezdődik a nyanyatorna (angol, francia és végül spanyol csak úgy a rend kedvéért).
Meg is jelent pár idős hölgy (átlagéletkor 70 és a halál között) és a diszkógeneráció slágereire melegítettek, majd relaxációs dallamokra végeztek mindenféle gyakorlatot, többek között a közismert fehér műanyag székek segítségével. Na ezeket nem egészen konditermi gyakorlatokra fejlesztették ki a távolkeleti fröccsöntő bajnokok, ezért az egyik sportos nagyi alól ki is csusszant nagy csattanással, aki pedig úgy terült el a kövön, hogy azt hittük sosem kel fel onnan.. A többiek egy ideig tanácstalanul körbeállták ahogyan vonaglott a földön, majd jobb dolguk nem lévén folytatták a tornát és az baywatch srácra hagyták az élesztést.
Morbid egy sztori, ön is küldje ide nyaralni idős családtagjait ha már elég rozogák ahhoz, hogy itt is maradjanak! (egyébként a néni végül a saját lábán csoszogott vissza a nyugágyakhoz, pedig ahogyan kinézett a történet mi már a mentőt vártuk)
