Az elmúlt héten sűrű hetem volt, keresztül-kasul bejártam Európát és egészen konkrétan pont így történt.
Először Barcelonából elrepültem Moszkvába - ami azért érdekes, mert először jártam ott és ráadásul télen, ami olyan kihívásnak teszi ki a mediterrán vidéken elpuhult utazót, ami senkit sem hagyna hidegen - illetve hát nagyon is hidegre kerültem. Itt 15 fok amott -15, hamar felkerül hát a sapka-kesztyű-sál és a mindjárt megfagyok arckifejezés. Persze minden csoda csak három napig tart - és én már talán a második napra hozzászoktam a hideghez és így vidáman kisétáltam a vörös térre, ahol a szibéria felől fújó erős szélben egy pillanat alatt megértettem az 'orosz tél' fogalmát. Ilyen hideg máshol nincs is, a fene se érti mit keres ezen a tájon 13 millió ember és miért nem vándorolnak el délre... talán mert még északabbról jöttek és itt már melegük van? Persze ezek után érthető, hogy miért mindenki metróval közlekedik, ami egyébként egy csoda magában. A szocreál és az azt megelőző korok grandiózus, cári díszessége egészen feldobja az egyébként megalomán és tömeggel teli hálózatot. És persze a metrókocsik mintha budapestiek lennének.
Innen irány Belgrád, ami azért is érdekes volt, mert Magyarország felet repültem el, méghozzá a tisza vonalát követve. Szép tiszta, hideg idő volt és fehér volt a táj is - próbáltam rájönni, hogy melyik település - város van épp alattam - és hát lehet, hogy nem figyeltem eléggé a földrajz órákon mert bizony nem mindig sikerült... viszont utána a google.map tanulmányozásával összeállt a kép. Persze nekem nagy szó hogy hazai tájak felett repülök, bár ha meg is álltam volna Budapesten az még érdekesebb lett volna - de a Tisza nem arra megy mint tudjuk, és a Moszkva-Belgrád járat sem. Belgrádból egyébként nem sokat láttam, mivel hóvihar volt és az irodánk és a hozzá legjobban passzoló szálloda a 'Novi Beograd' részen van ami egy gyorsan fejlődő városrész a reptér és régi város között. (de honnan! - Moszkva után a lerobbant panelházak nem tudtak szíven ütni, hiszen azok ott űberelhetetlenül prosztók, viszont én még Európában nem láttam bódévárost - 'shanty-town' úgyhogy itt meglepett) Amúgy a kusturicás hangulat elmaradt, a szerb üzletemberek már nem lila zakóban tolják befelé a söröket a szálloda bárjában, viszont azért hamisítatlan balkán.
Frankfurt ezek után nem sok meglepetést hozott, talán csak a havazástól ismét lebénuló reptér volt kellemetlen (késés reggel, késés este...), no meg a németkéim az irodában, de őket már kezdem szinte megszokni és mivel pénteki hangulata volt mindenkinek, egész eredményesek voltak a tárgyalások. Azán péntek este kicsit elfáradva Barcelona végállomás.
Hát így jártam be Európát, jövő héten pedig a világot készülök átszelni, de erről majd később.
