Februártól az itteni rendszer szerinti második szintbe léptem a katalántanulás terén. Januárban sikeresen abszolváltam a kezdő1 tanfolyamot, és a nagy jártasság a tanfolyamjelentkezés terén meghozta eredményét: már február elejétől be is tudtam kerülni a kezdő2 tanfolyamra.
A csoport itt is nagyon sokszínű: régi arcok is vannak már az előző csoportból, például a félig olasz Emilio vagy Raiza, a tizenéves dél-amerikai vidám lány, akinek élete TV nézésből és vásárlásból áll. De van itt most belorusz és bolgár lány is, meg Rachid, a marokkói szépfiú, aki csak akkor jött bajba, amikor a napirendjét kellett elmondania. Valahogy így nézett ki a beszámoló: „hát reggel ugye felkelek, aztán..... ja, igen, reggelizem......hát és akkor jön a nap.... na igen, sétálgatok......aztán nemsokára jön az ebéd..... otthon eszem..... utána kicsit pihenek, aztán .... lassan jön a vacsora.... ja, közte???... hát kimegyek az utcára sétálgatni...barátokkal találkozni, néha telefonálgatok, aztán megyek haza enni..... utána elmosogatok és jön az esti buli a haverokkal..... utána kicsit TV-t nézek vagy internetezgetek és hát lefekszem.....”
Nem csekély számmal vannak dél-amerikaiak, akiknél a legérdekesebb feladat, amikor a családfájukról kell beszélniük: „Ez itt a nagymama és a nagypapa. Nekik 10 gyerekük volt: José, Rodrigo, Maria, Maria Jesus, Francisco.... Anyám legkisebb húgának csak 6 gyereke volt, ők az unokatestvéreim: Carlos, Lorenzo, Rodrigo, Andrea, .... „ És amikor már vagy 10 perce beszélnek és még a saját szűk családjukhoz el sem jutottak, akkor a katalán tanárnő (aki a jó katalán szokás szerint persze egyke) már azt sem tudja, hogy hogyan és vajon melyik kedves rokonnál fojtsa beléjük a szót...
És még egy érdekesség: a süket-néma lány. Neki saját tolmácsa van, aki oda-vissza fordít mindent neki az órán. Az első órán heves értekezést váltott ki, hogy vajon a jelelésben vannak-e nyelvek. És ha nem nagyon, akkor mi értelme van megtanulni egy másik nyelvet... Persze a leírt szövegek esetében hasznos, de szóban a spanyol és a katalán jelbeszéd elég hasonlónak tűnt. Minden esetre nem könnyíti meg ő sem a fiatal tanárnő dolgát.
A csoport amúgy elég jó, hajtós, a tanárnő fiatal és a maga módján lelkes. Nagyon tipikus katalán lány, ráadásul mégcsak nem is barcelonai, ami csak erősíti a hazafiasságát ebben az esetben. A kiejtése is nagyon eredeti, a mimikája is az a minden mástól nagyon jól elkülöníthetően kemény, mozdulatlan katalán arckifejezés (most már arra is rájöttem, hogy talán ez a kifejezéstelenség az egyik kulcsa az öregkori ránctalanságuknak).
Az intenzív beosztásnak köszönhetően március közepére már abszolválhatjuk a második szintet, ami gyakorlatilag annyi jelent majd, hogy jelenben, múltban és jövőben leszünk képesek katalánul cseverészni az alaptémákról. A felszólító módot is tanuljuk majd, bár ezt én már Virágunknak köszönhetően elsajátítottam, hiszen az iskolai helyzetek itthoni szimulációs jeleneteiben folyamatosan utasítgatja a babáit, hogy mit és hogyan kell csinálni, rajzolni.
