Nagyjából így lehetne lefordítani itt a nagyobb szupermarketekben található önkiszolgáló pénztárakat. Nekem is jó barátom ez a kis kütyü, mert az esetek többségében sokkal gyorsabb a sorbanállásnál, másrészt pedig jó tételesen még egyszer végignézni, hogy mit és mennyiért vettem, nem utolsó sorban ez a kis automata pénztár több nyelven is beszél. Mikor ideköltöztünk, akkor az angoltudása miatt lopta magát a szívembe, majd utána váltottam spanyolra és most élvezem, hogy katalánul mondja az árakat és az utasításokat.
A rendszer egyszerű: vásárlás után beállunk egy ilyen önkiszolgáló pénztár elé és a képernyő nyomkodásával lépkedünk végig a fizetési folyamaton. Először a termékeket egyenként húzzuk végig a kódolvasó felett, majd amikor a képernyőn megjelenik az adott tétel, akkor betesszük a mellé kikészített zacskóba. A zacskó alatt beépített mérleg rejtőzik, így hogyha többet vagy kevesebbet teszünk a zacskóba, mint a rendszerbe eredetileg betáplált súly, akkor a rendszer sípol és jön is a segítő eladó.
Ha már minden tételt bevittünk a rendszerbe, akkor a képernyőn láthatjuk a teljes vásárlási blokkot, amit jóváhagyás után készpénzzel vagy akár kártyával is kifizethetünk magunk. (Kártyás fizetés esetén a személyinket utána meg kell mutatni az eladónak)
A rendszer amúgy megbízhatóan működik, akár kézzel is be tudjuk pötyögni a kódot, ha nem olvasná le a lézeres olvasó magától és persze mindig van ott valaki, aki segít az elbizonytalanodóknak.
És akinek gyerekkorában még nem voltak szuper játék pénztárgépek, az most itt jól elszórakozhat ezzel a kütyüvel.
