A múzeumok közül igyekszünk azokat látogatni, ahol már a téma is gyerekbarát
vagy van valamilyen gyerekprogram. Így jutottunk el a kommunikációmúzeumba is, ami az egykori posta gyönyörű épületében van és gyakorlatilag a hír- és üzenetvivés történetéről szól. Találkozunk itt postagalambbal, régi postakocsival, napjaink legmodernebb hamburgi postai biciklijeivel is (ezekkel a szuper utánfutós járgányokkal amúgy már az utcán is összefutottunk), sőt még a "postás egyik legnagyobb ellensége" felirat alatt egy kitömött kutya is ki van állítva. Így tehát mondhatjuk, hogy a kiállítás tényleg meg
próbálta teljeskörúen lefedni a témát.
Az állandó kiállításon kívül most van még egy "Globalizáció" témájú időszakos kiállítás is, ahol kifejezetten érdekes oldaláról világítják meg a globalizáció témáját, azaz onnan nézve, hogy milyen pénzügyi, szállítmányozási és kommunikációs feltételeknek és felfedezéseknek kellett ahhoz együttesen kialakulni, hogy a mostani, 21. századi globalizált világ és piac létrejöjjön. A múzeum kiállításaihoz hasonlóan itt is nagyon szemléletesen és érdekes példákon keresztül érthetjük meg a tényeket: például órára és percre lebontva kövehetjük végig egy Dél-Amerikában levágott virág szállítását Hamburgon keresztül Svájcba - kiderül, hogy a vasárnap 18:00 órakor leszedett virágszál kedden már a svájci ebédlőasztalon illatozik... Ugye, milyen kicsi a világ? (ez már hasonlít ahhoz az élményhez, amikor Lacó otthon a fotelből figyeli az interneten keresztül, hogy a DHL-lel Németországban feladott csomag éppen hol tart és várhatóan mikor érkezik meg)
A múzeum egyik legfőbb érdeme az, hogy gyerekeknek külön területet alakítottak ki, ahol kedvükre ismerkedhetnek régi korok írásfajtáival, kódjaival, jelöléseivel. Emellett kipróbálhatják a madártollal és tintával való írást, a különböző töltőtollakat, de pecsételhetnek is különleges postai bélyegzőkkel. És persze van számítógépes játék is, ahol egy postafiók életébe kapcsolódhatnak be a kicsik és nagyok, közben pedig a kiválasztott bélyegeket, postai sablonokat ki is nyomtathatják és hazavihetik emlékbe. Virág kedvence persze a nyomdázás volt, illetve a csőposta, ahol a kis műanyag palackba rejtett üzenetünket gombnyomásra a csőposta körberöpítette a múzeum plafonján körbevezetett tekervényes útvonalon.
Ezek után már csak a távozás volt kissé nehéz, mivel Virág élvezte, hogy szinte csak övé a múzeum és akáar estig nyomtatott, pecsételt és nyomdázott volna. De azért egy kis győzködés után hangos Tschüss! keretében megváltunk a múzeumtól és cipeltük haza a sok-sok papírt, hogy Apa is
lássa, hogy nem tétlenkedtünk egész délelőtt.
