Gyerekkel utazók programjának egyik alappillére az adott város állatkertje. Mi is általában ellátogatunk az állatkertekbe, így itt Hamburgban is hamar sort kerítettünk rá, már csak azért is, mert állítólag több mint 100 évvel ezelőtt az alapító Carl Hagenbeck egy rácsok és ketrecek nélküli állatkertet álmodott meg, ami akkor még sehol máshol nem létezett. Sajnos éppen a havas eső volt a soros égi áldás, így aztán nagyon örültünk, hogy a helyi állatkertet nemrég trópusi akváriummal bővítették ki. Max szerencsére munka előtt elfuvarozott minket a város másik végében található helyszínre, úgyhogy a közlekedéssel nem volt gond. Még ruhatár is van, ami így télen kifejezetten nagy előny.
És akkor irány a trópusok! A trópusi park négy szintes (8000 némgyzetméter): először kígyókat, békákat, kishalakat mutatnak be, hangulatos pálmafák alatt haladunk, kis fahidakon. Majd ezután jönnek a krokodilok és a kis élménykunyhó, ahol virágtölcsérszerű műanyag kagylókat szagolgathatnak a gyerekek és találgathatják, hogy melyikből milyen illat árad (eukaliptusz, mangó, vanília), majd kis hangszóróknál hallgathatják a dzsungel hangjait. Nem tudom, hogy másként kezelik-e őket, vagy jobban ki van alakítva itt a helyük, de az itteni krokodilok valahogy elég élethűek, míg mondjuk a Campona Tropicariumban lévőket még csak félholt állapotban láttuk eddig. Ezek figyelték az elhaladó embereket és néhány "húsosabb" falat után még oda is fordultak, a különösen ízletesebb látogatók láttán pedig még a szájukat is kitátották...
Folytatva kis utunkat bunkerszerű lejárat visz minket a denevérek, kígyók és sötétben világító skorpiók hazájába, majd jönnek a pókok és aztán a hatalmas vízi akvárium a cápákkal és a korallszirtek élővilága. Innen már csak felfelé vezet az út a legfelső emeletre, ahol szafarijárgányt lehet vezetni és persze Wurst-ot enni. Ja, és innen az egész trópusi parkot felülről is belátni, ami nagyon szuper látvány.
A parkon látszik, hogy nemrég építették, nagyon korszerű, nagyon szuper, nagyon gyerekbarát. Tele van kis információs táblákkal, amik kifejezetten a legfontosabb és legérdekesebb információkkal szolgálnak gyereknyelven, tehát semmi fölösleges, érthetetlen, unalmas szöveg. És persze sok-sok interaktív kütyü, gomb, ami pedig külön öröm a kicsiknek.
Egy dolgot sajnált csak Virág, hogy az elvileg szabadon futkosó lemurok (makik a Madagaszkár című filmből) nem mertek még csak a közelünkbe sem jönni, pedig Virág azt várta, hogy majd át fogják őt ölelni... Hát, ehhez még be kell őket idomítaniuk a németeknek, de ha készen lesznek, újra jövünk!
