Az otthoni Karácsony és Szilveszter után Hamburg felé vettük most utunkat, mivel Max januárban szinte végig itt fog dolgozni, így az első hetet mi is vele töltjük, hogy lássuk is legalább esténként vagy hétvégén a család fejét.
Ezután pár óra a nürnbergi repülőtéren, majd buszozás a következő repülőhöz. Gondoltuk, hogy Németországon belül ez majd biztos egy kisebb, gyors belföldi járat lesz, de tévedtünk. A buszban fél órán át néztük, amint az előző buszok utasai egymás után tűnnek el az óriási Boeing gyomrában. Virág ekkorra már (a késő este ellenére) teljesen feléledt és halandzsa nyelven hangos énekléssel szórakoztatta a buszon várakozókat. Állítólag Magyarországról énekelt. ha ezt a többiek értették, akkor azt hiszem, hogy nem sikerült kis hazánkat most a szívükbe lopnunk... Na és akkor végre felszálltunk, ott is vártunk még vagy fél órát, majd még persze csak ezután jött a repülés. Virág teljesen fel volt pörögve, lehet, hogy ő akkor ünnepelte az új évet.
Hamburg, repülőtér, órás várakozás a csomagokra, Virág rohanglása a vámellenőrök szobáiban, majd pár kilométeres séta az autóbérlő pultig, onnan pedig gyalog ki a parkolóházba és fel az ötödikre, autókeresés (mindez az összes csomaggal és Virággal súlyosbítva), majd szállodakeresés. És már meg is érkeztünk! Virág még ekkor sem lankadt, a szálloda lobbijába belépve belehallgatott a lounge zenébe, majd táncra pördült és Max-et úgy várta, hogy "Apa, itt nagyon jó zene van!" Szóval a szálloda jó, a zene jó és ez a lényeg. Na meg az is, hogy mindig megfogadjuk, hogy kevesebb csomag kell, de hogyan??? Ha valakinek van ötlete, várjuk szeretettel.
