2009. szeptember 6., vasárnap

Egyenruha

A helyi iskolákban mindenhol van valamilyen egyenruha, valahol csak egyenköpeny, valahol (mint ahogy Virág iskolájában is) pedig mindenféle egyenruha. Ez akkor derült ki, amikor nyár elején az iskolában kezünkbe nyomták két varrodának a névjegykártyáját, ahol beszerezhetjük az iskolai egyenruhát. Miután mindenkitől azt hallottuk, hogy szinte lehetetlen egyszerre és megfelelő méretben megvenni ezeket, nagy félelemmel indultunk neki a vásárlásnak. Nekünk úgy tűnik szerencsénk volt, mert egyszerre, egy boltból sikerült mindent megvenni, ahol a néni nagy kereskedelmi gyakorlattal még némi “kedvezményt” is adott nekünk.


Persze bármennyi kedvezményt mondhatott volna, hiszen az alapárak nem voltak a ruhákon és mivel ezek egyedi darabok, nem is nagyon állnak versenyben senkivel. Na de ez itt Barcelona! Itt mindenki a környéki kis boltokban vesz meg mindent, még a szomszédos kerületekbe is ritkán látogatnak el a helyiek és lám még az iskola is csak a helyi varrodákkal dolgozik. Ott pedig mindenki azt mond, amit akar.


Visszatérve kis boltunkra: a néni egy tényleg pici, sötét kis boltocskában árul, aminek talán nem is nagyon lenne forgalma, ha az iskolai egyenruhákat nem csak innen lehetne beszerezni. Amikor Virággal tanácstalanul beléptünk a boltba, csak a névjegyet tudtuk megvillantani és elmondtam, hogy Virág a Grévol iskolát kezdi szeptemberben, azért vagyunk most itt. Ennél több információnk nem is volt, de neki már ennyi is elég volt. Elkezdte kipakolni az egyenruhákat, amiket meg kell venni iskolakezdéshez: köpeny, hosszú melegítő nadrág, melegítő felső, hosszú ujjú felső, rövid ujjú felső, rövid nadrág és hátizsák. Én csak néztem és azon gondolkodtam, hogy vajon mit pakolhat még ki: egyenzoknit, egyentrikót, egyenkabátot… De szerencsére “csak” ennyi volt, Virág persze el volt ragadtatva a nagy halom ruhától, én már kevésbé az árától…


De a néni váltig állította, hogy majd ha lesznek Virágnak kistestvérei és ugyanebbe az iskolába járnak, hordhatják ők is ezeket a ruhákat, így aztán ez igazából nem is drága! Én meg elképzeltem, hogy az egy éven át kirándulásokra és iskolai sportversenyekre, akadályversenyekre hordott melegítőnadrág milyen szép állapotban lesz az év végére…

Azóta már csak azzal foglalatoskodom, hogy mindegyikre “jól láthatóan” bele legyen hímezve Virág neve. VIRÁG AMBRÓZY. Tulajdonképpen nem is gondoltam eddig, hogy ez nagyon sok betű, túl sok. És azok a fránya G, R, B betűk… Hívhattuk volna Évának, az jó rövid és könnyű, de igazából az Ambrózy sem semmi… Az első teljes név hímzés után úgy döntöttem, hogy csak VIRÁG-ot hímzek, nem hinném, hogy sok más Virág lesz a suliban, a sok José, Sergi, Pablo, Carla és Lucia között pedig már talán ez is elég lesz.