Mivel a béka nekünk Costa Bravá-t dobott, elmentünk a kb. egy óra autózásnyira lévő Tossa Del Mar apró városkájába, ahol a nyári túristaroham már kezd kifogyni és így több volt a spanyol mint a külföldi és tömegiszonyt sem kaptunk. Találtam egy kis weblapot ahol leírják, hogy milyen strandok vannak a városka körül - és persze a nagystrandon kívül rengeteg kis öblöcske van. Mi az egyszerűség kedvéért a város északi strandjához mentünk, ami búvár-paradicsomnak tűnt, ugyanis ez itt a Costa Brava egyik fő starthelye a merüléshez. Hatalmas palackokkal mindenféle termo és védőszerelésbe bújt búvárcsapatok caplattak be a vízbe mellettünk, és amikor a napozás után már jól esett egy kis csobbanás fel is húztam a szemüveget, hogy megnézzem mi van a víz alatt.
A sziklákon zúgó hullámverés sokkal ilyesztőbbnek látszik, mint amennyire az. Egy-két méterre a hatalmasat robajló és magasba fröcskölő zuhatag mellett már nyugodtan lehet lebegni és a meredeken a mélybe zuhanó kőfal mellett úszkáló halrajokat nézni. Mivel az első víz alatti élményem a vörös tengernél volt Dahab környékén, az eddigi európai halnézegetős események inkább színtelennek és uncsinak hatottak. Ma azonban többször is halrajok vettek körül és szinte karnyújtásnyira voltam tőlük amikor felém úszak mint egy felhő.
Persze Virágnak is tetszett a tenger, Zsuzsi meg eljutott napozás közben valamilyen izgalmas könyv végére - így teljes volt a családi öröm. Megebédeltünk a strand kis chiringuitójában és még egy fagyira is beültünk az egyik kávézóban (és sajnos továbbra sem találtunk rá arra a kehelyre ami miatt érdemes autóba ülni, viszont legalább a strand és a kocsi között útba esett).
Van ám ennek a Costa Bravának egy hangulata ami a könnyed nyaralást és tengerparti ellazulást csomagolja nagyon romantikus szikláktól szabdalt tengerparti öblöcskék vásznára, természetesen mélykék kerettel. Itt is van víz a sarkon túl, de nem ugyanaz...
