Amíg a családom otthon egy szál pólóban teker az állatkertben, én rendszerátállást támogatok éjjel és nappal itt Hamburgban. Virág szerencsére nem ismeri a naptárat még ezért neki majd akkor jön a mikulás amikor én hazaértem (már csak egy kis Hollandia van hátra). A lebukás esélye kicsi, mert Barcelonában nincsen Mikulás-kultusz, az oviban meg 11-én ünnepli a német csoport vezetésével a gyereksereg. Itt bezzeg van mikulás, nem is kevés. Reggelre a szobámban egy mikuláscsomagot is találtam pedig nem tisztítottam ki a cipőmet. És persze no virgács, talán ez azt jelenti, hogy idén végre jól viselkedtem.
ha esetleg kis családom is olvassa a blogunkat, üzennék én innen nekik:
¡Hola!
Képzeljétek itt megtalálatam a Barcelonából hiányzó karácsonyi hangulatot. Nem sejtettem de úgy tűnik Hamburg mikulás- és karácsonyivásár-ügyi nagyhatalom. Azt már korábban kiszúrtam, hogy valami lehet a hétvégén, mert minden szálloda tele volt, de csak valami szakmai rendezvényre, konferenciára gyanakodtam. Ahogy ideértem egyből kiderült, hogy a karácsonyi vásárról van szó. Tele van a város minden tere kis installációkkal, és zacskós-szatyros vásárlók kerülgetik egymást amolyan udvarias-németesen. A Spanyol tolongáshoz szokott Apa egészen meglepődött a tömegben ahol senki nem taszított rajta de még a lábára sem léptek. Van itt minden, a bécsi vásár az itten Rathaus előtt felállított installációhoz képest vursli. És persze mindennek az otthon megszokott karácsony színe és szaga van. Mézeskalács és forralt bor mindenütt, emberek falatoznak wurst és egyéb tipikus germán téli-karácsonyi dolgokat.
Banális dolog ez, de honvágyam is lett kicsit az otthonira emlékeztető karácsonyi hangulattól. Szépen németesen, precizen és tisztán folyik itt a vásár és a hangulat, igényesen berendezve azért néha giccsbe hajlóan... szóval most ráhangolódtam a karácsonyra és várom a hazautat!
sok puszi
Apa
