Pataki kiábrándulás

Régóta vágytunk már egy jó kis fagyikehelyre, és mivel egész miskolcon nem találtunk olyan helyet ahol ilyet ehetnénk, egész jó ötletnek tűnt egy forró nyárvégi nap estéjét azzal megkoronázni, hogy az Érdi Pataki cukrászda fagyikehely-kínálatát végigkóstoljuk.

Régebben klasszikus családi eseménynek számított beülni a kocsiba és Érden megtömni magunkat, persze a Pataki cukrászdában ahol hosszú sorok állnak mindig. Pontosan nem tudtuk meg mi történt de hosszú sorok sem voltak és a hasunk sem lett tele.

Gasztronómiai katasztrófánk úgy kezdődött, hogy nem tudtunk választani, annyira rosszul komponált kelyhek mosolyogtak vissza a fagyilapról. Előbb még arra gyanakodtunk, hogy elkapattuk magunkat még Nizzában ahol nagyon-nagyon finom fagyit adtak. Aztán végül megkaptuk a kelyheket és sajnos a kiábrándulás it érte el a tetőfokát... én még fagyit nem hagytam ott - eddig. Pedig a pincérnő szerint ott készítik és nem az Auchanban vásárolják az alapanyagot. A gyümölcssaláta az erjedés második fázisában járt, a tejszínhabba kókuszreszelék került amitől másnapos tejhab íze lett és a fagyiban pedig a gyümölcsre emlékeztető darabkák ping-pong labdányi jégtömböket alkottak. És az íze is kriminális volt.

Hát ennek is vége van... szóljon aki tud jó fagyizót dél-Budán!

A terminál

Sikerült kaland-túrává átalakítani az augusztusi hazalátogatásunk kezdetét. Rögtön nem is hittünk a szemünknek mikor megláttuk, hogy a gépünk 19:35-ös indulása picit késik így várhatóan 23:55-lesz a felszállás időpontja. Aztán kiderült, hogy nem kell szemüveg, csak néhány jó ötlet arra, hogy mive lehet eltölteni 6 órát egy reptéren. Virág például kifejezetten örült, hogy meg tudjuk nézni a repülőket és nem kell azonnal az egyikbe bezsúfolódni. Meg aztán van játékbolt is a reptéren, meg játszótér... Tom Hanks is példát vehetne rólunk az idő elütését illetőlen.

A legdurvább az volt, hogy a gép csak bécsbe ment és onnan még autózás következett Budapestig... így kedves szüleink velünk szívtak és bizony világos volt már mikor Budapestre értünk. Arra sem számítottunk, hogy a magyar és a spanyol kánikula között a terminál légkondija teljesen lefagyaszt minket - volt rá ugye ideje.

Meg is fogadtuk, hogy többet mi olyat nem szervezünk, hogy ne Budapestre érkezzen a gép - de másnap láttuk is a hírekben, hogy a SKY-t ki is tiltották a Bécsi repülőtérről... tehát ha úgy vesszük még szerencsénk is volt, hogy nem aznap repültünk amikor végetért a türelem... Párizsban például lefoglalták az egyik gépüket, Bécsből sem szállhatnak föl többé.

Olvastuk is az Interneten nem sokkal később, hogy a fapadosokkal utazni manapság könnyen kalandtúrává fajulhat.

Cote d'Azur - A nagy kékség

Gondolom észrevettétek, hogy volt egy cseppnyi adásszünet. Persze minket ismerve nehéz elképzelni, hogy semmi sem történt volna, valójában inkább sűrű volt a program ráadásul még nyaralni is voltunk ahová nem vittünk magunkkal internetet... hát most erről a nyaralásról dióhéjban.

Nem akartunk messzire menni, de azért mégse a környéken tébláboljunk, nem akartunk nagyon meleget, de azért hideg se legyen, ne olyan helyre menjünk ahol már sokat voltunk és legyen strand vagy tenger de azért ne csak a parton üljünk másfél héten át... Nos ha ezeket a kritériumokat megnézzük, hát azért leszűkül a kocsival elérhető nyaralóhelyek száma. Végül ide a szomszédba ugrottunk át, Nizza és Cannes közé konkrétabban Antibes-ba. Persze nem ültünk a parton egész végig és ezért sikerült bejárnunk a Riviéra Nizza körüli lánivalóit, strandjait és múzeumait. A kaszinóba nem mentünk be Monte Carlóban mert nem volt épp nálam az öltönyöm, és végül nem mentünk el a Szaudi herceg jótékonysági árverésére Cannes-ben, mert nem találtunk parkolóhelyet a szálloda előtt a sok Ferráritól és Bentley-től. Ezen kívül mindent megnéztünk, bejártunk.

Azt kell mondanom, hogy a Riviéra egy életérzés... jártunk ott 11 éve, de akkor fel sem tűnt az a felfoghatatlan gazdagság és kulturális terülj-terülj asztalka ami a strand-túristákkal keveredve ellepi a partot és az ottani alpokalja vízközeli hegyeit. A villák, yachtok, sportkocsik és ékszerboltok igen komoly koncentrációja mellbe vágó, még akkor is ha gyakran utazunk és nem csak a gazdasági felzárkózás előtti világrészekbe. (Autóbolondoknak esetleg még összehozok egy postot, sok érdekes dolgot láttunk arrafelé... hajókhoz sajnos nem értek, talán ha valakinek az 5-fős egyenruhás személyzet és a három szintes 120 lábas méret mond valamit...)

Miért is hívják a Francia mediterrán partvidékét kék partnak? Most, hogy a tenger partján élünk kicsit délnyugatabbra és szinte minden nap látjuk a víz végtelenjét de a hétvégéken így nyáron biztosan eltöltünk pár órát a strandon, egyből látható az amit amúgy csak vakító PR szövegnek gondoltam volna: a víz kékebb a Riviérán, mint a Costa Brava-n vagy a Costa Daurada-n! Nem mintha itt nem lenne kék a tenger, de erre leginkább egyfajta mélykék a meghatározó míg Nizza magasságában a víz mintha az ég világoskékjét próbálná visszaadni, külösen ahol öblök és szirtek szabdalják fel a partvonalat. (az alábbi galériában érdemes nézelődni).

itt vannak a képeink

Egyébként az lepett meg minket leginkább, hogy a strandoktól eltávolodva milyen sok érdekes látnivaló van - és nem a tömegturisztikai szórakoztatóparkokra gondolok - a poszt-impresszionista festőktől a huszadik század legtöbb vonulata megtalálható a gyönyörű hegyi falucskák apró és nagyobb galériáiban. A Nizzai modern művészetek múzeuma nagyon élvezhető volt éppen úgy ahogyan az Antibes-i Picasso múzeum vagy a Cimiez villái közt megbúvó Chagall életműház - amelynek a hatalmas fák alatti kis kávézójának a hangulatát is nagyon szerettük.

Persze van mit csinálni gyerekekkel és szabadtéren is... Mi a Marineland komplexumba látogattunk el, mivel voltak emlékeink a nagy halakról és szerettük volna Virágnak is megmutatni az Orcákat. Érdekes módon a kevesek által látogatott 'vadnyugati falu' volt neki talán a legjobb móka, és minket is meglepett ahogyan a minigolfpályán végigkergette a labdákat, talán jobban élvezte mint mi! Persze azért emlékezetes volt ahogyan a gyilkos bálnák kiugrottak a vízből a maguk 9-10 tonnájával, még ha a nagy tömeg és túlzottan amerika-ízű showműsor teljesen kultúridegen volt is. A Cannes-i pirotechnikai művészeti verseny esti tüzijátéka nagyon jó volt (augusztus 20 amolyan kocsma mögötti petárdázás mellette), és Eze botanikus kertjéből lenézni Cap Ferrat-ra és Nizza öbleire miközben a lemenő nap surlófényei simogatják a 'corniche' szikláit szintén életérzés.

Majd még írunk biztosan a kék partokról ahogyan ellep bennünket az ihlet, talán amikor kint esik az eső és fúj a szél - Novemberben??

Biztosan visszanézünk még, de valószínű hogy nem fogunk unatkozni!