Sziasztok, először is elnézést, hogy csak most írok először, de eddig nagyon elfoglalt voltam, ezért csak ma sikerült végre gép elé kerülnöm, hogy leírjam az élményeimet.
Szövegelni nagyon szeretek
Először is a száraz tények, számok, amik valamiért mégis mindenkit nagyon érdekelnek: 59 cm lettem és 5,5 kg. Azt mondják, hogy nagyon akkurátus vagyok, mert egy hónap alatt grammra pontosan 1 kg-ot híztam. Hát, nem tudom, én csak ettem szépen serényen és gyakran. még mindig tartom a 3 óránkénti evést, anyát néha azért megtévesztem egy-egy éjszakával, amikor csak 4-5 óra után ébredek, de aztán szépen visszaáll a rendszer, ugyanis én éhes vagyok és kész. Ő meg biztos unatkozva várja, hogy mikor ébred már ez a drága kis Robin, nem is hagyom cserben szegényt.
Szeretek tanulni...
Nagyon nyugodt srác vagyok amúgy: eszem, nézelődöm, mosolygok, gagyarászgatok. Annyiféle nyelven beszélnek itt körülöttem, hogy fogalmam sincs, melyikkel kezdjem, ezért egyelőre megmaradtam a nemzetközileg elfogadott babanyelvnél: e, ő, heő, ge, gü. Kezemet amúgy születésem óta szinte állandóan fityiszben tartom, még szerencse, hogy itt Barcelonában ez nem jelent semmit! Remélem viszont, hogy majd otthon senki nem veszi sértésnek.
Robin vagyok, jófej és laza
A család, ahova pottyantam nagyon kellemesnek mondható. Apával "kinek van több haja" versenyt játszunk, Anya abban a tévhitben él, hogy amennyit az én súlyom nő, az övé legalább annyival csökken, ezért aztán nagyon lelkesen táplál. És itt van nekem a nővérem, Virág. Na, ő aztán igazán nagy segítség, mivel mindent elmagyaráz, beszélni tanít és állandóan puszilgat, meg ölelget. Rajta keresztül könnyen bejutottam eddig a 4-5 éves nagylányok szülinapi bulijaiba, meg a suliba, ahol mindenki engem csodált és kényeztetett. Múltkor, amikor hevesen tiltakoztam körömvágás közben, türelmesen elmondta, hogy nem kell félnem, csak a körmömet vágja le Anya, az ujjam megmarad. Ha hiszitek, ha nem, én egyből megnyugodtam! Sokat számítanak ám ezek az információk..
Ki bírja mindezt végignézni...
A családdal csak annyi a gond, hogy valahogy nekik senki nem szólt, hogy hogyan kellene élni egy kisbabás családnak (tudniillik nyugalomban, csendben). Ők meg vannak győződve arról, hogy a boldogság titka a mozgásban rejlik, ezért aztán jártunk mi már az elmúlt hetekben múzeumokban, szülinapokon, játszótereken, tengerpartozni, kirándulni, farsangozni, éttermezni és síelni. Én mindezt elég jól viselem, imádom a pörgést és a bulit, csak egy dolgot viselek nehezen: sötétben az autóban gyerekülésben kuksolni... Na, ilyenkor kiengedem csodaszép, férfias búgó hangomat!
SPA mindenek előtt - vagy néha után
És hogy mit szeretek az evésen kívül? teli pocakkal mosolyogva gőgicsélni, beszélgetni másokkal, persze csak teljes odafigyelés mellett, az ágyikómban figyelni a mozgó-zenélő állatkákat, fürödni, játszóterezni Virággal és a hasmasszázst.
Kérjük csatolják be biztonsági öveiket... - csak ne menjünk alagútban
Mára ennyit, jelentkezem majd még, de egyelőre legyetek türelemmel, mert túl sok a felfedeznivalóm!
