A hétvégén szép időnk volt (ami itt 17-18 fokot jelent napsütésben) és úgy döntöttünk, hogy elmegyünk kirándulni egyet ebéd után. Ehhez azért érdemes tudni, hogy így januárban mivel korábban sötétedik ez csak egy rövidebb sétát jelenthet ami rendszerint abba torkollik, hogy már szinte tök sötét van mire visszatalálunk a kocsihoz.
Szóval volt egy kis nyomás a túravezetőn (rajtam) hogy ezúttal ne a vaddisznók kergessenek haza. Kitaláltuk tehát, hogy az egyik közeli természeti parkba (Parc Natural de Sant Llorenc del Munt) nézünk el ami tőlünk északra, Terrassa városkája felett helyezkedik el és már messziről meg lehet ismerni a félelmetesen furcsa homokkő és ki tudja milyen kő formációiról.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghTREmk3jPp00wMIMOIqxc1UhcMbgr3JWvDJj-mN8QPmpiw6x0BXWDUy-5RnlrFbK1IZAQx2nZnvbvK3vk6rZdr_TOolMl7zeiUdkoR-CZB9wnAZwLiM4ROzgcqPfNZLEYzeRHtCVmN-0A/s400/IMG_8298.jpg) |
Nos így néz ki a kőzet közelebbről |
Virág büszkén menetelt végig az új túrabakancsaiban és a túra nadrágjában amitől már végre nem éreztük magunkat kegyetlen szülőnek aki a kis barbie-szettben hajtja végig a gyerekét a GR5-ön (GR = grand recorrido azaz mint a kéktúra otthon, csak itt mivel nagy az ország számozzák és sok van belőle), és mivel gyönyörű időnk volt ezért amíg a hágóig elsétáltunk az egész nem volt keményebb egy margitszigeti krúzolásnál - főleg mivel az út alig emelkedik és csak a tájat kell csodálni.
A távolban szépen kirajzolódik a Montserrat mesébe illő kontúrja, illetve a mi hegységünk egyéb csúcsai amiket ugyan nappal szemben nem tudtam lefotózni de képzeljétek el hogy milyen szépek!
Aztán a séta kezdett kicsit keményedni mert a hágó után egy elég köves-sziklás ereszkedés indult meg sűrű erdővel súlyosbítva, majd kinyílt alattunk egy szakadék is és mikor már azt hittük, hogy megint betaláltunk a csalitosba egyszer csak egy csodálatos panoráma tárult elénk meg egy nagy hasadék a sziklában ami nem volt más, mint a Somanya barlang.
Mivel kezdett a nap ismét alábukni, spuriztunk visszafelé hiszen sötétben mégsem szeretünk kirándulni - meg ugye a hőmérséklet is ilyenkor zuhan egyet. A levegő mondjuk amúgy sem volt meleg, de a napon nem lehetett érezni, hogy itt fent 900 méteren már csak 7-8 fok van. Kis Robin talán jobban megérezte mert ő ugye nem a lábain hanem most először a háti-hordozóban tette meg az utat, néha kajáért, néha melegebb környezetért reklamálva.