2009. április 29., szerda

Virág 3 éves lett – volt ám “csavard fel a szőnyeget” party!

Virágban tavaly elég mély nyomott hagyott a 2 éves születésnapja, ahol "csak hárman" voltunk, hiszen még nem nagyon ismertünk itt Barcelonában senkit, ezért egy éven át keményen dolgoztunk azon, hogy a mostani szülinapon elő tudjunk rukkolni barátokkal, gyerekekkel és micsoda siker, tele is lett lakásunk Virág kis barátaival és szüleikkel, szóval hatalmas nemzetközi buli kerekedett így hirtelen.

Mivel eddig még csak kisebb csapatok jártak nálunk vendégségben, óriási izgalommal készültünk a meghívott 6 gyerek és testvéreik, szüleik látogatására. A hatból végül 5 tudott csak eljönni, de jöttek

szülők, testvérek szép számmal és persze annyira jónak ígérkezett a buli, hogy mi is itthon maradtunk.

Küldtünk először is meghívót, aztán vártuk a visszajelzéseket, közben persze napról-napra egyre több finomságot készítettünk el, mígnem teljesen tele lett a hűtőnk. Az utolsó napokban a két torta elkészítése volt Zsuzsi fő feladata, míg Max hosszas kutatómunka és elemzés után a kiválasztott fő ajándékot, a biciklit beszerezte. És eljött a nagy nap, április 25. Még éjszaka gyorsan összeszereltük a biciklit, hogy reggel azonnal lehessen próbálgatni és nem hiába, mert Virág még szinte félálomban, pizsamában nekiállt és bejárta vele az egész lakást. Nagyon örült a biciklinek és persze annak, hogy ez már egyben azt is jelenti, hogy ő már NAGYLÁNY!

A bicikli amúgy egy pedál nélküli, két kerekes járgány, amire később lehet pedált szerelni, hogyha szeretnénk. Itt (és úgy láttuk, hogy otthon is) ez most nagyon divatos és azért javasolják inkább, mint az oldalkerekes bicikliket, mert könnyebben megtanulják vele a gyerekek az egyensúlyozást és amikor azzal már nincs gond, akkor jöhet a pedálozás is. Majd meglátjuk.

Na de ne ragadjunk le a reggelnél, merthát ezután jött a lakás díszítése, átrendezése. Szó szerint a szőnyeget is felcsavartuk, hogy semmi akadálya ne legyen a féktelen gyerekzsúrnak, a nagy teraszajtó segítségével teljesen egybenyitottuk a nappalit a terasszal, így aztán reméltük, hogy mindenki el fog férni még akkor is, hogyha a gyerekek nagy rohangászásba kezdenek. Párhuzamosan persze elvégeztük az utolsó simításokat a konyhában, majd a végén ünnepi ruhába öltözve vártuk, hogy megszólaljon a csengő.

És akkor csak jöttek és jöttek és jöttek és egyre többen lettünk, volt itt mindenféle nemzet: olasz, angol, spanyol, német, holland, svéd és argentín (sajnos magyar barátaink épp elutaztak…), a gyerekek nagyot buliztak, Virág kapott sok-sok szuper ajándékot, melyeknek egy részének az összeszerelésével a későbbiekben az apukákat sikerült lekötni. A szülőket kis falatkákkal (saláták, baconbe tekert aszalt szilva, datolya és csirkemáj, chips), a gyerekeket pedig gyümölcsfalatokkal vártuk, és persze utána jöttek a torták: a már jól ismert Micimackó torta (most szuper otthoni Szamos marcipán bevonattal turbózva) és a túrótorta erdei gyümölcsökkel (amihez itt csak túrót nem lehetett kapni, de megoldottuk).

Ezután pedig jött a buli fergeteg része, ahol az érzékenyebb lelkű anyukák már néha feszengtek, hiszen a lakásban jött a lufidobáló és szappanbuborékfújó verseny. De mi úgy gondoltuk, hogy ez most a gyerekek napja, a padlót pedig majd fel lehet mosni (jónéhányszor, mire nem ragad…).

A bulin annyira jól érezte mindenki magát, hogy 3 óra elteltével csak az tűnt fel a szülőknek, hogy a kisebbek valamiért nyugtalanok (szegény kis pár hónapos babák már enni akartak volna és persze a tortából nem kaptak), úgyhogy lassan elszállingóztak, bár egy család egész késő délutánig itt maradt és míg a gyerekek felváltva ettek-aludtak, addig mi jól elbeszélgettünk, utána pedig még azért elmentünk kipróbálni az új bringát a szabadban is!


Nagyon szuper volt, Virág is élvezte, hogy végre “sokan vagyunk” itt is és nemcsak Budapesten és mi is élveztük, hogy ilyen sok ember azért gyűlt össze nálunk, hogy együtt legyünk és mindenkit ismerünk, az apukák is megismerték egymást, azóta pedig mindenki azt kérdezi, hogy mikor szervezzük a következő bulit – az sem baj úgy látszik, hogyha nincs szülinap…

2009. április 28., kedd

Micimackó torta marcipán tunninggal


Talán emlékeztek (bennem mély nyomokat hagyott…), hogy a múltkori micimackó torta bevonatával órákat kellett vesződni, mivel itt nem igazán lehet semmilyen ételfestéket vagy tortabevonó anyagot venni, így aztán kevertem, kotyvasztottam, színes cukorkákat olvasztottam és úgy készült el a torta. Most aztán, amikor Budapesten voltunk, vettem gyorsan a Szamosnál Gyurmarcit, ami gyakorlatilag színes marcipán gyurma. Gondoltam is, hogy ezzel majd aztán szuper könnyen csak úgy beborítom a tortát. Hát, azért ez sem így volt ám!

 

Először is megsütöttem a Micimackó formát. Aztán három leheletvékony lapba vágtam, hogy lehetőleg minél több csokitöltelék jusson egy szeletnyi tortára. A töltelék most a dobostorta csokitöltelék receptje alapján készült, ami hihetetlenül finom, cserébe elég macerás elkészíteni… Amikor minden kész volt, akkor jött a marcipánmassza.

Összegyúrtam és jó vékonyra kinyújtottam, majd bevontam vele a tortát. Erre kiderült, hogy a világos marcipánmasszán át tud kicsit ütni a csokikrém. Szóval akkor lebűvészkedtem valahogy a marcipánbevonatot és a sötét csokikrémre gyorsan csináltam egy világosat. Ezek után a marcipánt újra összegyúrtam, kinyújtottam és újra bevontam a tortát, majd persze jött Micimackó kis piros pólója és végül maga a mackó körvonala. Végül szerintem nagyon jól nézett ki, az íze pedig még szuperebb volt.

 

Megérte a sok munkát, de ha tehetitek soha ne vegyetek micimackó tortaformát!!!!!

 

Néhány jótanács a marcipános bevonathoz:

-          Vizes kézzel dolgozzunk a marcipánnal

-          Porcukros sütőpapíron nyújtsuk ki, így nem nagyon ragad majd le

-          Inkább több marcipánt vegyünk, mintsem hogy vékonyra kelljen nagyon nyújtani

-          A világos marcipán alatti sötét krém át tud ütni a marcipánon

-          A különböző marcipánrétegeket, díszeket egyszerűen vízzel tudjuk egymáshoz ragasztani

-          A díszítéseket utólag kenjük át vizes egyettel, így szebb lesz a szélük és jobban odaragadnak az alaphoz

-          Sose felejtsük el, hogy a torta teljes beterítéséhez a teljes felületet kell nézni (azaz a torta oldalát is és minden kis “beugrót”, amiből például egy Micimackó tortánál sok van)



Iskolahelyzet

Nagyon úgy néz ki, hogy felvették Virágot abba a suliba, ahova elsőként jelentkeztünk. Az eredmény majd csak május végén lesz végleges, de a sorsolás után úgy tűnik, hogy bejutottunk. Ez nagyon nagy dolog ám, mivel az 50 helyből, ami ebben az iskolában a 3 éveseknek van, 44 hely már eleve foglalt volt azoknak, akiknek a testvérük már abba az iskolába jár vagy valamiért több pontjuk van, mint az átlag gyerekeknek. Így aztán a fennmaradó 6 helyre pályázott 38 gyerek, ahol a sorsolás döntött. Úgy tűnik, hogy mi bent vagyunk, a mostani állás szerint az 50 helyből a 48-as a miénk,  reméljük, hogy semmi nem jön közbe és így is marad és akkor szeptembertől Virág katalán iskolába fog majd járni, ahol spanyolul és angolul is tanulnak majd: www.escolagrevol.org

Az, hogy elsőre bejutottunk ide, az már szinte nem is szerencse, inkább isteni gondviselés, ahogyan eddig is nagyon szuperül alakultak itt a dolgaink a lakáskereséssel, a lakóhelyünkkel, az óvodával és általában mindennel. Sok-sok angyal dolgozik azon, hogy ennyire jó dolgunk legyen!

2009. április 19., vasárnap

Állatkertfejlesztés


Ma reggel szerencsénk volt az időjárással, egészen amíg ebéd után be nem ültünk a kocsiba, hogy hazamenjünk, ragyogó napsütésünk volt. Amint kikanyarodtunk a parkolóból eleredt az eső és sötét felhők zavarták haza a sok-sok ezer embert akik a Parc de la Ciutadella földnapi bódéi és sátrai között élvezték a vasárnapot.

de kezdjük előről: Par kollégámékkal 10:15-kor találkoztunk az állatkertben (nem ám 10kor vagy fél11-kor), ahol végiglátogattuk kis barátainkat: a medvéket, delfineket, majmokat, zebrákat, vizilovakat és még fagyit is ettünk. Itt lehet bérletet váltani az állatkertbe, amit ma meg is hosszabbítottunk mivel majdnem lejárt a tavalyi, ráadásul 3 éves kortól már Virágnak is kell jegy. Vettünk hát egy családi bérletet ami egy évre szól és már ha kérszer elmegyünk az egy év alatt olcsóbbak vagyunk mint jegyekkel (megjegyzem szerintem elég drága móka itt az állatkert, de mivel láttam mennyi halat ettek meg csak a pingvinek - érthető hova kell a pénz).
és ha már az állatkert igazgatási oldalánál járunk:
Par kollégámmal kidogoztunk egy IT szakembereknek szóló képregényt (persze csak szóban) amelyben egy állatkerten keresztül mutatnánk be az ITIL alapjait (IT infrastructure library - avagy az informatika-menedzsment alapjai felsőfokon). A gorillák lennének az end-userek avagy végfelhasználók... de nem lövöm le a jövedelmező ötletnek tűnő eszmefuttatást - ráadásul az olvasótábor fele biztosan kitörli a bookmarkot amennyiben ilyen szakmai irányba kanyarodik el a kis blogunk...

Virág nagyon szeret állatkertbe menni, és bár Peter barátunk (17. emelet 4) szerint minden állatkert egyforma ezért elég az életben egyszer állatkertbe menni (megjegyzem saját lánya épp meggyőzi ennek az ellenkezőjéről), Virág nagyon szeret újra és újra ellátogatni az állatkertbe. Valószinüleg egy álma válik épp valóra ugyanis az állatkert hamarosan ideköltözik hozzánk! Kitalálták ugyanis, hogy mivel a város közepén található kert nem tud bővülni, kettéválasztják amolyan tematikai alapokon, és itt tőlünk két saroknyira a tengerparton alakítják ki a másik felét. Persze ez nem megy egyik napról a másikra, de már elkezdték túrni a földet azt tanusíthatom. Ennek az állatkert-projektnek egyébként van saját tájékoztató weblapja (katalánul) és már virtuális képeken meg is nézhetjük a virtuális állatokat.

2009. április 18., szombat

Sant Cugat - a hegyen túl

szép tavaszi szombaton mit csinál aki korán kel?
hát előszöris tisztázzuk: aranyat nem lehet errefelé találni, hacsak az aranypart (Costa Dorada) fényesen csillogó homokszemeit nem számítjuk. és persze a KORÁN sem az iszlám szent könyve, de nem is egy reggel 9 előtti időpont errefelé. az aranyszabály, hogy ha 10 körül elindulunk valahová a hétvégén, akkor még szinte kihalt a vidék, 11 és dél között jelennek meg az álmos arcúak reggelizni az addigra épp kinyílt kávézókba.
mi úgy döntöttünk ma, hogy kiugrunk Sant Cugat-ba, ami egy kis régi faluközpont és sok családi ház a Tibidabo hegy mögött. Pályázhatna a 'Barcelona Szentendréje' titulusra de ebben az esetben azért Sitges-el és még pár városkával versenyezne. persze nem pályázik, azt sem tudja mi az a Szentendre.

Sok kis stílusos bolt, érezhetően egy tehetősebb lakosság ízlésére hangolva, néhány kávézó és pékség, finom kenyér-illattal és gusztán elrendezett cipókkal a pulton. Találtunk még egy kolostort, ahol egy múzeum is található (amit most kihagytunk).

Több kollégám is lakik errefelé, kedvelik a külföldiek ezt a kis falut mivel egész sok kertes ház van és a nyugat-európai elővároska tipikus ám errefelé ritka példája. Szép dimbes-dombos a környék és egy alagút is megy át a hegy alatt ami Barcelonától elválasztja Sant Cugat-ot. Virágnak tetszett a sok játélbolt és a játszótér is, nem is beszélve az eperfagyiról.

2009. április 13., hétfő

Kanyargós utak

Húsvét hétfőjén - mivel itt nincsen locsolkodás, sem tojáskeresés - kitaláltam, hogy motorozni megyek, próbálok felfedezni olyan kisebb helyeket amerre még nem jártunk, viszont ahova érdemes esetleg visszamenni családostul. Mikor motorral indul neki az ember, előny ha az utak kanyarognak egy picit, így ugyanis élvezetesebb a motorozás. Itt Barcelona környékén szinte csak ilyen utak vannak, ha az autopályákat nem vesszük. Talán ezért is van itt ekkora motoros-kultusz: jó minőségű kanyargós utak mindenfelé. Én ma az alábbi utat jártam be:

A várost a tengerpart melletti nagy úton hagytam el, kellemes volt pár kilométert a víz mellett gurulni, még az illatát is lehetett érezni a szél miatt. Utána nekivágtam a part feletti hegyhátnak, és egy kis kanyargás után máris a Montseny nemzeti parknál voltam. Itt elég sok kiránduló (és motoros) jött szembe, hiszen Barcelonától alig 50km-re 1800m magas hegység van, a tetején még kis hó is világított. Az út egy kellemes kanyargás egészen Montseny falujáig, ahonnan pedig egy igen vadregényes szerpentin vezet át egészen Seva falujáig. Van itt minden: vízesés, szakadék, viadukt, hágó... és persze mind szép. A fenyveseken túl kanyargó napsütötte útnak azért vannak hátulütői: még a fák között a képemen landolt egy lekpe, amitől gyakorlatilag elsötétült a kép és szerencsére pont félre tudtam álni lemosni földi maradványait mert tényleg nem volt sok kilátás alatta. A másik kedvenc a tegnapi eső után otmaradt és még nem felszáradt vizes kanyarok voltak, ahol csak igen finoman mertem játszani a centrifugális erővel.

Innen egy rövid autóút szakasz után Vic városkájába mentem, nem kevesebb széndékkal, mint hogy megebédeljek (és persze adtam 'enni' a motornak is egy takaros Repsol kútnál). Vic felkerült a listára, kellemes főtere van, sétálós belváros közepén, igen szép épületekkel. Vic után Prats de Llucanés-ig tekeregtem el egy dimbes-dombos vidéken, ahol a Lourdi szent Szűzhöz nevezet öregotthon mögötti kis panorámás templom előtt megettem egy almát és visszafordultam.
Olost után már nem Vic felé, hanem nyugatra majd délre mentem L'Estany és Moia irányába. Megállni egyiknél sem volt már kedvem (illetve erőm), de mindkettő megér még egy-egy misét - így ránézésre. Ezután már csak az egyre szélesedő és egyenesedő utakon Barcelonát kellett nézni és aránylag hamar haza is értem. 250km összesen, és mivel megálltam több helyen is, nem igazán tudom, hogy mennyi idő alatt sikerült valóban teljesíteni. A kis kanyargós utakon 3-mas - 4-es sebességben mentem 40-80 között.

2009. április 12., vasárnap

Amerikaiak Barcelonában

sokan vannak.
valahogyan ez egy olyan hely, ami vonzza a kicsit elvont szerencsét próbálókat. Persze a városról kialakult képről a katalánok is tehetnek. íme az egyik klisé:




persze más ha csak egy hétvégére jön valaki, vagy ha nagykövetként vagy egyéb expatriot gazdagon tartottként. Mindenesetre szerencsére nekünk azért más képünk van erről a városról.
(a video egyébként a Lonely Planet travel-blogján jelent meg, a szerzője két évet élt itt 2006 magasságában. azért van a sztoriban valami)