hát előszöris tisztázzuk: aranyat nem lehet errefelé találni, hacsak az aranypart (Costa Dorada) fényesen csillogó homokszemeit nem számítjuk. és persze a KORÁN sem az iszlám szent könyve, de nem is egy reggel 9 előtti időpont errefelé. az aranyszabály, hogy ha 10 körül elindulunk valahová a hétvégén, akkor még szinte kihalt a vidék, 11 és dél között jelennek meg az álmos arcúak reggelizni az addigra épp kinyílt kávézókba.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyFRrNoovDk3EEAM3aXEw9qfKkVnxMqxaEt-trEEfst45yLOl5VL9BqE4fAi-wz4V00LjJK_DQdJ30yZsEZ9H3wPIqCyw6K_i-sgYsJUGBbDKEO2Gzs8jLNOryn7gjBMgDhM2ZdSAJCQvE/s320/Monestir-Sant-Cugat-5.jpg)
mi úgy döntöttünk ma, hogy kiugrunk Sant Cugat-ba, ami egy kis régi faluközpont és sok családi ház a Tibidabo hegy mögött. Pályázhatna a 'Barcelona Szentendréje' titulusra de ebben az esetben azért Sitges-el és még pár városkával versenyezne. persze nem pályázik, azt sem tudja mi az a Szentendre.
Sok kis stílusos bolt, érezhetően egy tehetősebb lakosság ízlésére hangolva, néhány kávézó és pékség, finom kenyér-illattal és gusztán elrendezett cipókkal a pulton. Találtunk még egy kolostort, ahol egy múzeum is található (amit most kihagytunk).
Több kollégám is lakik errefelé, kedvelik a külföldiek ezt a kis falut mivel egész sok kertes ház van és a nyugat-európai elővároska tipikus ám errefelé ritka példája. Szép dimbes-dombos a környék és egy alagút is megy át a hegy alatt ami Barcelonától elválasztja Sant Cugat-ot. Virágnak tetszett a sok játélbolt és a játszótér is, nem is beszélve az eperfagyiról.