A várost a tengerpart melletti nagy úton hagytam el, kellemes volt pár kilométert a víz mellett gurulni, még az illatát is lehetett érezni a szél miatt. Utána nekivágtam a part feletti hegyhátnak, és egy kis kanyargás után máris a Montseny nemzeti parknál voltam. Itt elég sok kiránduló (és motoros) jött szembe, hiszen Barcelonától alig 50km-re 1800m magas hegység van, a tetején még kis hó is világított. Az út egy kellemes kanyargás egészen Montseny falujáig, ahonnan pedig egy igen vadregényes szerpentin vezet át egészen Seva falujáig. Van itt minden: vízesés, szakadék, viadukt, hágó... és persze mind szép. A fenyveseken túl kanyargó napsütötte útnak azért vannak hátulütői: még a fák között a képemen landolt egy lekpe, amitől gyakorlatilag elsötétült a kép és szerencsére pont félre tudtam álni lemosni földi maradványait mert tényleg nem volt sok kilátás alatta. A másik kedvenc a tegnapi eső után otmaradt és még nem felszáradt vizes kanyarok voltak, ahol csak igen finoman mertem játszani a centrifugális erővel.
Innen egy rövid autóút szakasz után Vic városkájába mentem, nem kevesebb széndékkal, mint hogy megebédeljek (és persze adtam 'enni' a motornak is egy takaros Repsol kútnál). Vic felkerült a listára, kellemes főtere van, sétálós belváros közepén, igen szép épületekkel. Vic után Prats de Llucanés-ig tekeregtem el egy dimbes-dombos vidéken, ahol a Lourdi szent Szűzhöz nevezet öregotthon mögötti kis panorámás templom előtt megettem egy almát és visszafordultam.
Olost után már nem Vic felé, hanem nyugatra majd délre mentem L'Estany és Moia irányába. Megállni egyiknél sem volt már kedvem (illetve erőm), de mindkettő megér még egy-egy misét - így ránézésre. Ezután már csak az egyre szélesedő és egyenesedő utakon Barcelonát kellett nézni és aránylag hamar haza is értem. 250km összesen, és mivel megálltam több helyen is, nem igazán tudom, hogy mennyi idő alatt sikerült valóban teljesíteni. A kis kanyargós utakon 3-mas - 4-es sebességben mentem 40-80 között.
