Arról már többször tettünk említést, hogy ha valaki ide költözik, érdekes nyelvi helyzetbe csöppen: Spanyolországban vagyunk ugyanis, ahol a hivatalos nyelv a spanyol, de itt Barcelonában, Katalónia fővárosában azért nem árt katalánul is tudni. A spanyollal el lehet boldogulni, tehát megértik és ha éppen jó a kedvük, akkor válaszolnak is nekünk spanyolul, de azért mindenképpen jó pont a katalán nyelvtudás a mindennapokban. De hogyha véletlenül (illetve inkább szükségszerűen) az oktatás, az egészségügy, a hivatalos ügyintézés, űrlapok kitöltése terére sodor minket az élet, akkor jobb, hogyha elfogadjuk és tudomásul vesszük, hogy mindez kizárólag katalánul történik. Mi az első évünket a spanyollal való ismerkedéssel töltöttük és mostanra jutottunk oda, hogy kicsit komolyabban foglalkozzunk a katalánnal is.
Az önkormányzat szervez ingyenes tanfolyamokat, ahova ugyan nem túl könnyű bejutni, főleg hogyha mondjuk nem jó bármilyen időpont vagy helyszín. A tanfolyamok 12 szinttel fedik le a nulla nyelvtudástól a felsőfokú szintig a katalán oktatást. Az első három szintet az önkormányzat támogatja, a többiért fizetni kell, bár sokkal olcsóbb még ott is, mint egy normális nyelviskola. És mindezért mit is kap az ember?
Beülhet 20-25 másik “bevándorló” mellé katalánt tanulni, szintenként kb. 40-60 órát, 300 oldalnyi könyvet és jó esetben katalán nyelvtudást.
Én nyár végén kezdtem el szervezni a tanulásomat, november elejére be is jutottam az alapszintű csoportba, ami most januárig tart és utána kezdődik újra a jelentkezési hercehurca, hogy bejussak a második szintre (kicsit eszembe jutott, amikor minden félév elején az ELTE-n órákat ültünk sorban, hogy bejussunk egy-egy szuper nyelvészeti szemináriumra…). De itt kérem meg kell szenvedni a katalán nyelvtudásért! Ide csak az jöjjön, aki tényleg tanulni akar, aki végigböngészi a jelentkezési folyamatot, majd a nulla nyelvtudásával mégiscsak megérti a katalán tájékoztatót és katalánul ki is tölti a lapokat. Ha már bent vagyunk, egyszerű az élet!
A csoport: nálunk 25 főből áll kb, valószínűleg a jelentkezésnél többen már lemorzsolódtak és csak az igazán kitartóak maradtak bent. Az arányok: 20 dél-amerikai (Brazília, Kuba, Venezuela, Equador, Bolívia, Peru), 2 spanyol, 1 kínai, 1 litván és 1 magyar (ez én vagyok). A sok dél-amerikainak köszönhetően fergeteges a hangulat, ugyanis ők minden alkalommal megdöbbenek és viccesnek találják, hogy más népek (most épp a katalánok) más nyelvet beszélnek, mint ők (azaz spanyol) és hogy ez milyen fura. Hihetetlen, hogy ők tényleg nem nagyon találkoztak még azzal az érzéssel, hogy nekik kellene valamilyen idegennyelvet tanulni, hiszen amerre ők járnak (és úgyis csak arra járnak) mindenki beszél spanyolul. Néha persze van abból is viháncolás és nevetgélés, hogy melyik országban milyen kiejtéssel és milyen spanyolsággal beszélnek, de ez már csak hab a tortán. Itt mindenki jókedvű, pozitív és szemrebbenés nélkül mond végig olyan mondatokat, amiben az első szó katalán és azt követi mondjuk minimum 40 full spanyol szó… (mondjuk ez az én esetemben ugye már szuper eredmény lenne, na de az övékben…haha)
A tanárnő nagyon katalán és nagyon jó. Én megint csak féltem kicsit, hogy mire jutunk majd 25-30 fővel, de itt ez nem gond. Ha valaki már eljut oda, hogy katalánul tanuljon, adnak neki lehetőséget, jó tanárt és szuperül felépített nyelvkönyvet.
Én általában a litván és kínai lány között ülök, igyekszünk lépést tartani a tananyaggal és persze a spanyol magyarázatokkal. Merthogy felmerülhet egy jó kis bonyolult katalán nyelvtani szerkezet, a végén valószínűleg valamilyen hasonlóan körmönfont spanyollal fogják megmagyarázni, mi pedig jegyzetelünk szorgalmasan, hátha otthon hosszas kutakodással megtaláljuk az értelmét is…
Ez itt kérem most az igazi “Egyet (se) fizet, kettőt kap”, intenzív katalán-spanyol tanulás ingyen.
Én mindenesetre élvezem nagyon, igazi esettanulmány és néha már-már olyan, mintha egy szappanoperába csöppent volna az ember. Van itt Julian, aki mindenképpen csajozni akar, persze nemcsak ő, hanem Nico is és persze az olasz beütésű Emilio. Evelin, Juanita és Vanessa az állandó viháncolók, akik egy-egy nekik furának tűnő szón képesek akár fél óráig elnevetgélni. Marisol (a kb. 50 éves bejárónő) a csapat lelke, szervezője, begyűjti a címeket, e-mailcímeket és ki tudja milyen adatbázisba gyúrja majd ezeket össze, kíváncsian várjuk az eredményt. Sandra az abszolút menő csaj, ő a Barbie alkaltú brazil légiutaskísérő, aki hol van hol nincs, de ha van, minden férfi csak vele akar nyelvet gyakorolni… Yuxin az én kis kínai padtársam, aki hihetetlenül igyekszik, hogy ki tudjon olyan hangokat is adni, amik számára lehetetlenek, másik oldalamon pedig Inga litván barátném próbálja meg kitalálni, hogy miről is van éppen szó, amiről ő lemarad az állandó SMS írás miatt. Van még Xavi, a baszk szakács, akitől megtudtam, hogy Virág neve baszkul Lori lenne és még egy tollat is kaptam tőle, ami a munkahelyét reklámozza.
Hát, nagyjából ennyi a csapat, a tudásunk rohamosan fejlődik, itthon például értelmet nyertek Virág szavai. A gyermek tehát nem halandzsázik, hanem történeteket mesél katalánul… Adéu! (azaz Adios, azaz Viszlát)