Ma reggel elmentem katalán órára és mivel a múlt heti nagy méregtelenítésnél megintcsak rászoktam a belvárosi szuper piacra és az ottani gyönyörű, friss, ropogós, mosolygós, illatos gyümölcsökre és zöldségekre, beugrottam hát most is. Múlt héten ugyan már lefagyasztottam a télire szánt eperadagunkat, de mivel még mindig ott illatoztak a pulton (remélhetőleg nem a múlt heti) eprek, vettem is pár kilót. Meg hát megérkeztek az érett, puha brazil mangók is és ezt a mangózabáló családunknak nem lehet kihagyni.. Persze beugrott a táskába még egy kis friss, roppanós spárga (erre a méregtelenítésnél kaptam rá), meg Virágnak málna, így hát alig bírtam el a vásárlást még a kocsiig is. A cipelést megkönnyítette, hogy közben már azon járt az agyam, hogy mi is legyen ebből a sok finomságból. És akkor itthon azonnal neki is láttam: eperpucolás, felvagdosás, mangópucolás és kezdődött a nagy buli: LEKVÁRFŐZÉS..
Legutóbb talán a bon-bonkészítés kerített ennyire a hatalmába, bár a farsangi kis partyfalatkákat és Virág szülinapi finomságait is nagy örömmel készítettem, most a lekvárfőzés megintcsak súlyosbodott elmeállapotra utaló jeleket mutatott nálam. Egyszer kell csak nekiállni, jön az ihlet, jönnek a fűszerek, közben persze vadul kutatok azért az interneten, hogy vajon mások is finomnak gondolták-e már, amit én most kieszeltem.
És az eredmény?
Melegdunsztban kuksolnak a kis és nagy lekvárosüvegek a konyhában: egyszerű, de nagyszerű eperlekvár, csodás zamatos mentás eperlekvár (azt hiszem, hogy mennyei lesz vele meglocsolni a babapiskótákat, mietőtt habos mascarponekrémet kanalaznánk rá), pikáns citrusos ananászos eperlekvár (ezt valamilyen csokis desszerthez gondoltam) és a lágyabb ízhatású kókuszos eperlekvár.
Igyekeztem nem túl édesre készíteni őket és nádcukrot használtam, a készítés közbeni kóstolásnál mindegyik elég (na jó nagyon) finomnak tűnt így is. Nálam talán a mentás lesz az abszolút díjnyertes, a család többi tagja majd később kóstol és voksol.
Ja, és hogy mi lett a maradék eperből és mangóból? Hát, mi más, mint házi mentás eper - és mangós eperfagyi. Persze ilyet sem csináltam még, de ha már így belejöttem, akkor ebbe is gyorsan belevágtam.
Semmi ördöngősség, csak úgy pár dolgot összekeverünk és fagyasztóban behűtjük. Hűtés közben pedig időnként kevergetni kell, hogy ne egyben fagyjon meg, hanem szemcsésre/kásásra (ha nincs kéznél fagyigép – nekünk nincs). A mentás epresben turmixolt eper, apróra vágott mentalevél, kis mascarpone, tej, tejszín és tojás van. A mangósban pedig mangó, narancslé, citromlé, banán, joghurt és eper.
Közben már persze ez sem volt elég, kezd lassan összeállni a kép, hogy melyik vendégünknek mit fogok majd ezekből csinálni. Márcsak másfél hét és nővéremék jönnek hozzánk, akik nagy gourmandok. Ha Gyuri bográcsos babgulyására vagy óriás Gundel palacsintájára gondolok, vagy Tini házi csokifagyijára, egyből inamba száll a bátorság, hogy mit is fogok én itt nekik produkálni. De sebaj, van még pár éjszakám a megálmodásra, aztán jöhet a főzés!
Ha Lacó erre jár, neki már tuti gasztrokényeztetés lesz a mangós-epres sorbet, csak neki ínyencségként még pár málnaszemet is belefagyasztgatnék... Anyunak pedig rebarbarás eperlekvár volt a tervezet, de itt nincs rebarbara.
Ja, és pénteken futok még vissza a piacra ebből a finom mangóból venni párat, mert próbára tesszük a kanári-szigeteki vaníliás mangólekvárt is.
Érdemes amúgy így egyben elkészíteni a mentás eperlekvárt és mentás eperfagyit, mert mint kiderült, a forró lekvárágyra fektetett hideg mentás fagyi hihetetlenül finom! Lehet, hogy mire a vendégek jönnek, nem marad belőle semmi???
