2010. május 8., szombat

A tisztítókúra és az eperfesztivál

Történetünk úgy kezdődött, hogy mivel ezekben a hetekben nem utaztam sokat kitaláltuk, hogy egy tavaszi tisztítókúrát illeszthetnénk be a mindennapi kis étrendünkbe. A diéta célja itt nem a fogyás volt, hanem egyfajta méretelenítés - amit olyankor sokkal könnyebbnek tűnt végrehajtani amikor az ember többet van otthon - hiszen amikor utazom, elég nehéz a megadott ételeket hirtelen beszerezni a reptereken vagy szállodákban. Egyszóval jónak tűnt az időzítés, csak éppen... Virág osztálykirándulása végett akadt itt egy este amikor kettesben maradtunk, és hát a kúra miatt tulajdonképpen nem abba a Gracia-beli kis kedves-hangulatos étterembe mentünk amit kinéztem - hiszen ott a vegan menü kizárva - hanem a Barceloneta csücskén egy takeaway-wok éttermecske pároltzöldséges-tofus-bambuszos menüjét eszegettük.

De hát kísértés ilyen esetekben általában nem csak egy akad... itt van rögtön a konyhánkban a kávégép (ugye nem kell mondanom: kávé az tilos) ami Zsuzsinak elég komoly szívfacsarást okozott puszta látványával. Hát akkor menjünk el sétálni... akkor mit is lehet csinálni a sétányokon és parkokban? Kávézni.. őőő azt ugye most nem. Fagyizni? - khm azt mégannyira sem. Esetleg Tapas (mindenféle ízes falatka)? - sajnos az étlapokról egy vagy két dolog kivételével semmi nem fér a kúrába. Salátabár? Van elvétve egy-kettő a városban, de sajnos pont nem akkor és ott amerre mi.... szóva kihívás. És még az is kiderült, hogy a hétvége inkább súlyosbító tényező, hiszen Virág nem diétázik hanem itt eszegeti a finomabbnál finomabb kis dolgait naphosszat.

Sebaj - gondoltuk ma reggel - holnap vége a nagy megtisztulásnak és amellett, hogy mennyivel egészségesebbek lettünk, ismét eszegethetünk azokból a dolgokból is amelyeket most sajnos nem lehetett. Jó programnak is tűnt, hogy elmenjünk Sant Pol de Mar-ba (fél óra északra a part menti autópályán), ahol ma eperfesztivált rendeztek. (Ugye epret ennünk szabad, hiszen az első nap után amikor csak gyümölcslevet és vizet lehetett inni, epret korlátlanul lehetett már enni).

Sant Pol de Mar egy aranyos kis falu, ahol ha sikerül valahogyan leparkolni, akkor aranyos kis utcácskák tekerednek a halászkikötő felett, apró virágos kertekkel és modernista homlokzatokkal. A parti sétányon lévő kis téren volt most a fesztivál: gyerekeknek kerámiázás (ahol Virág elkészítette élete első kerámiáját - neki kellett kifesteni mielőtt kiégették), felnőtteknek epervásár, eper-evés, eperlikőr kóstolás, és a tisztítókúra ideiglenes felfüggesztését jelentő epres-sütemény verseny és kóstoltatás. Szépen sorba kellett állni és mindenki kapott egy tányért, kiskanalat, egy értékelő-cédulát és a sokféle epres sütit végig kellett kóstolni. Mivel ez kötelező volt, meg is győztük magunkat, hogy a süteményekben, tortákban főleg csak eper van - tehát valójában nem is gond ha belekóstolunk...
A kávés-csokis-epres süteményre szavaztam.


Az esemény legtöbb résztvevője helyi lehetett, vagy olyanok akiknek ott van nyaralója - Sant Pol-nak kellemes kis strandja van és sok appartman láthatólag nyaralási céllal van fenntartva - ugyanis főleg katalán szót lehetett hallani, és persze elég gyakran azt, hogy 'maduixa' ami annyit tesz katalánul, hogy 'eper'. A vidám és családias forgatagban a napsütötte tengerparton igazán jól esett az eperfesztivál.