A nap gondolata - vacsorázz dilisekkel

Na igen, ehhez mondjuk legalább amerikainak vagy angolnak kell lenni... Ma olvastam a Lonely Planet ajánlásában Jim Haynes Párizsi 'Sunday Supper' történelméről ami elgondolkodtató. A pasas (33-ban született) amerikai és már egy jó ideje Párizsban él, ha jól értettem akkor a diáklázadások, mechanikus narancs és a nagy klasszikusok kora óta. Arra jutott egy idő után, hogy azt a rengeteg embert aki rendszeresen nála kosztol és lóg, megpróbálja valamilyen rendszerbe szervezni - olyan korban vagyunk ugye amikor a hátizsákos világcsavargás farmerben, gitárral a vállon és szabad-a-szerelem kitűzővel épp a tetőpontjára ért. Jim elkezdett belépőt szedni a vacsoráira és mindig valaki mást kért fel arra, hogy főzzön a díszes társaságnak - ami 60-80 fő körül stabilizálódott vasárnapról-vasárnapra. Törzsvendégek? Nem feltétlenül, sokan épp Párizsban jártak, ismerősök ismerőseiként hallottak Francia milliőbe ékelt expat társaságról, mára pedig már akár a LP utikönyven is megtalálhatják Jim címét ahol jelentkezni lehet a következő vacsira.


Mivel Jim ezt harminc éve szervezi gondolom nem kis rutinnal, le is írja a saját weblapján a maga kis ars poetica-ját: neki az emberek véletlenszerű találkozása tetszik, a világ embereken keresztül történő megismerése. Számára egy országba elutazni nem mondjuk az Eiffel torony megnézéséből áll, hanem a helyi vagy az éppen oda vetődőtt nemzetközi közösség megismeréséből. Nem semmi.


Mondjuk nálam már ott borulna a képlet, hogy ugye ki akar gyakorlatilag bárkit a vacsora-asztala körül? Minimum intelligencia-teszt, telefoninterjús előszűrés és fénykép alapján történő válogatással indulna a szervezés. Aztán mivel nála a csapat legkisebb töbszöröse az angol nyelv valamilyen fokú ismerete, nálunk biztosan sokkal többen tolonganának anyanyelvi- vagy hobbiból tanult magyarral.


A világpolgár amerikai egyébként egy zsibbasztó madárfaj: nagyon hangosan csivitel, rettentő trendi, bárhol fellelhető, anyagi gondokkal csak ritkán küszködik, kultúr-empatikus képessége minimális, kultúrális tájékozottsága felületes és persze egyébéként is tojik magasról a helyi törzsekre (ebben az esetben Franciák). Milyen jó lehet egy csomó ilyen klisével összefutni hétről hétre! 


Persze az is igaz, hogy aki képes kivárni a felületes dumák végét, érdekes életeket és sorsokat ismerhet meg és a Facebook-on sokkal messzebb menően kapcsolhatja össze a nappalijában a világot.

Kiszáradt a tó, elmentek a madarak

Aki már járt nálunk az tudja, hogy itt a házunk mellett van egy modern park, egy szép nagy tóval a közepén. Azt is megfigyeltük, hogy elég mozgalmas élővilága is van ennek a tónak: laknak benne teknősök, halak és rengeteg vizimadár. A lelkes környéken lakó madárbarátok még egy weblapot is készítettek ami (spanyolul és) képeken keresztül bemutatja (katt ide ha meg akarod nézni), hogy ki milyen madarat figyelt meg. Összesen egyébklént 126 féle madár fordult meg itt a szomszédunkban, sokuk gyűrűzött ittlakó és persze voltak vendégek. Az ősz slágere a kormorán volt ami itt a városban elég ritkának számít, a mi kedvencünk pedig a kis fekete piros csőrű fejdíszes amit még nem sikerült azonosítanunk.


Azt is megtudtuk, hogy magyar madarak is vannak ám itt nálunk! Az egyik szerecsensirályról például megtudtuk, hogy Fülöpszállásról érkezett ide hozzánk - ugyanis ottani gyűrű volt a lábán, és egy budapesti dankasirály is a vendégünk volt nem sokkal előtte (akit a korábban itt lakó Vincének ajánlottak).

Magyar szerecsensirály

Úgy két hete arra lettünk figyelmesek, hogy egyre apad a víznek a szintje, és előbb csak a vizifenyők közül tűnt el, majd a madarak és a halak is egy egészen sekély kis pocsolyába szorultak vissza. Megjelentek a park-karbantartók és egy kis földmunkagéppel kezdték el a fenéken összegyűlt mindenfélét  kitisztítani és napról-napra matatni valamit a kiszáradt mederben.

Se víz, se madarak..

Egy városi parkban mondju érdemes néha-néha rendet rakni (a mi kis parkunk egyéként példás rendezettségű) de a tó kiszippantása és hetekig tartó napi 2-3 órás matatás ugyanakkor szerintünk egy kisebb ökológiai katasztrófa legalábbis az élővilágra nézve. Lelkesen várjuk, hogy ismét legyen benne víz és visszatérjenek a madarak - Virággal szoktunk menni madarat etetni ugyanis.

Amikor van benne víz is....

Robin

Megérkezett családunk legifjabb tagja: Robin! Az internetes csend ennek tudható be - fel ne ébredjen a kicsi... Ugye mint tudjuk a pici babák általában másik időzónában élik a világukat és ezért vagyunk mi most éjjel-nappal álmos 'jetlag' áldozatok. Robin egyébként jól bírja a gyűrődést és nyugodtan szemléli maga körül a világot - már amennyit lát belőle.

Virág már nagyon várta a kisbabát és nagy volt az öröm részéről is mikor megérkezett - szokott is neki magyarázni katalánul, reméljük, hogy nem fog megártani neki.

Első nap

Isten hozott pici Robin

Nadal - a barcelonai karácsony

Idén úgy alakult, hogy a karácsony arra az időszakra esett amikor a pocaklakó miatt nem hogy repülőre nem ülhettünk de még a lakást sem nagyon tudtuk elhagyni. Így rendhagyó ünnepünk volt amit itt töltöttünk Barcelonában, szűk családi körben és többnyire a nappaliban. Ha már így alakult, ennek örtültünk és próbáltuk ízlelegtni a helyi jellegzetességeket.

Kis karácsony nagy karácsony...

A karácsony ünneplése itt Barcelonában hasonlít ahhoz amit Magyarországon megszoktunk, azonban van pár dolog amitől mégis határozottan más. Ahogyan azt már az első évek során megtanultuk, ez egy bazi nagy ország mindenféle kulturális variánssal ugyanarra a dallamra és így a különböző autonóm közösségeknek megvan a saját jellegzetessége (például Katalóniában a Caga-Tio vagy Baszkföldön az Olentzero).

A karácsonyfa nálunk a megvásárlásnál jelentette az első kihívást. Otthon december 24-én reggel csak el kellett ugrani az ilyenkor gombamód elszaporodó karácsonyfa-árushoz, fát a csomagartóra feldobni és aztán boldog és néha önpusztító farigcsálással talpba beszerelni. Nos a dillemma valahogy úgy kezdődött, hogy mégis hol lehet itt fát kapni? A legtöbb kolléga és ismerős bizony mű-fenyővel készül az ilyesmire és a kollégáim meg sem tudták mondani, hogy mégis merre lehet természetes fát venni. Aztán végül pár tippel felfegyverkezve Darren-el (szintén muzsikus szomszéd) nyakunkba vettük a várost. Nem kevés kilométer megtétele után végül a Navarro féle virágüzletben kötöttünk ki, ami egyébként a város egyik legjobb virágüzlete - nem reprezentatív felmérés eredménye - és sikerüt is kiválasztani a fát. Itt házhoz szállítással működik a logisztika (szerencsére) és cseréppel/gyökérrel lehet csak venni azt a fát ami a végén ugyanúgy a kuka mellett landol. Faragcsálás, kocsi tetejére pókozás elmaradt tehát és másnap reggel otthon is volt a fenyő (18-án voltunk vásárolni). Fő tanulság, hogy hamarabb kell itt fát nézni, a legtöbb családnál már december elején-közepén teljes karácsonyi díszben áll a lakás. Nálunk Virág díszítette a fát csak kis segítséggel (főleg a magasan lévő ágakkal és az elektronikával nem próbálkozott)

A híres El Gordo azaz a karácsonyi lottó, amiről már mi is írtunk - december 22-én tartotta a népet izgalomban. Idén mi nem izgultunk mivel nem volt lottónk. Nagyjából ugyanezzel az eredménnyel végeztünk mint tavaly, illetve most 20 euróval gazdagabban. Fura hogy az emberek azt mondják a végén, hogy nem nyertek - holott valójában vesztettek...

A szenteste (itt Nochebuena) nem mindenkinek nagy ünnep, a katalán családok konkrétan semmit sem ünnepelnek este, a spanyol hátterű (Kasztília, Galícia stb) családoknál pedig közös vacsora és apróbb ajándékozás (ugyanis a nagyobb ajándékok a királyokkal érkeznek). 25-én azaz karácsony reggel a katalán családoknak ajándékokat hoz a Caga Tió, már ha a gyerekek rendesen etették az elmúlt napokban és jól el is verték az erre rendszeresített fapálcával. Délben van a tradícionális nagy ebéd amikoris a menü teljesen eltérő lehet attól függően, hogy ki milyen családból és spanyolország melyik szegletéből származik, ami biztos pont az a 'Turron' azaz a hagyományos karácsonyi desszert. Itt Barcelonában a kagylótésztás leves (azaz sopa de galets) tartja magát úgy a köztudatban, hogy tipikusan karácsonyi fogás.

Ami nekünk furcsa volt az a 24.-e kellemes napsütéses-pálmafás és nappali 17 fokos hangulata, amikor mi már készültünk a gyertya-gyújtásra, ajándékok a fa alatt sorakoztak és nemhogy nem volt hó az ablak alatt, de egy szál pólóban szaladgáltak a teniszezők és kabát nélkül a gyerekek. Persze tudjuk jól, hogy a názáreti Betlehemben sem volt méteres szűzhó de talán karácsonyfa sem... szóval a mi magyar eszünknek a szenteste hangulatában furcsa volt a tengerpart és szikrázó napsütés.

Aztán szokatlan volt, hogy nem rohanunk családról családra (csak kicsit virtuálisan) bár Darren-Niki angolos karácsonyi menüje nagyon megadta a módját - és még az emeletet sem kellett elhagynunk. Így nagyon nyugis volt a program - bár én titkon azt reméltem, hogy összeségében kevesebbet fogok enni, mint mikot otthon végig kóstolom az összes család összes fogását - de tévedtem. Most ugyanis volt több karácsonyi fogás de nem volt rá sok családtag... maradt tehát, hogy szépen betoltam a narancsos kacsát, meg a mustáros-juharszirupos lazacot egy kis aranygaluskával tömítésnek.

Itt az évet búcsúztatni 12 szem szőlővel kell (Nochevieja) amit a legtöbben valamilyen étteremben vagy szállodában tesznek meg és legtöbbször családilag. Éjfélkor egy pezsgős- vagy borospohárban a szőlőszemekkel várja mindenki a TV által sugárzott 12 harangütést amely alatt be kell termelni a szőlőt és akinek nem akad a torkán annak már boldog is az új év. A családi koccintás és éjféli puszi után indulnak neki az emberek bulizni - persze itt az év közben is csak éjjel 2 körül kezdődik a parti-party.

Újév napján miután az emberek összeszedték magukat, sokan lemennek a tengerpartra (idén gyönyörű napos és meleg idő is volt ehhez) és megmártóznak a tengerben ami kb 10 fokos - tehát ez nem egy guinness rekord úgy önmagában. A város ilyenkor forralt boros befutós kikötő-átúszást is szervez amin idén kb 500 ember vett részt.

Akit részletesen érdekelnek a spanyol népszokások, ezen az oldalon elég részletesen leírnak párat (ki lehet választani hogy angolul v akár magyarul legyen de akkor inkább kabaré jellegű mint kultúr-antropológ).

A tevék nagy kupit hagytak maguk után

Elkedződött az új év és itt Spanyolországban ilyenkor nem a karácsony-újév utáni munkába visszatérő depresszió a fő jelenség mivel ez az év kereskedelmileg legmagasabb forgalmú hete ami iskolai szünet és sokaknak még vakáció: ilyenkor érkeznek a háromkirályok (január 6) és másnaptól pedig a leárazás (Rebajas) ami nagyjából azt jelenti, hogy mindenki őrülten és féláron vásárol napokon át.

Mivel most először minket is itt találtak a kiráyok, Virággal el is mentünk szerda este a királyok bejövetelére - azaz a cukorka-hajigáló karneválra. Ez egy tradícionális felvonulás amit minden kerület megszervez (persze van egy mega-cavalcada is Barcelona központjában) és főleg a gyerekek és családosok állnak ki a menetet köszönteni és azt a fejenként pár kiló cukorkát összeszedni amit a királyok vagy a menetben lévő kocsikról a gyerekek szórnak kilométereken keresztül.

Íme a Poblenou menete
Szerencsére hozzánk közel volt a felvonulás indulási pontja és még Virág osztálytársai közül is belebotlottunk egy-kettőbe. Rögtön azt is megtudtuk, hogy amatőrök vagyunk mert nem hoztunk nejlonzacskót ami pedig a királyokat fogadó gyerekeknél alapfelszerelés ugyanis abba kell gyűjteni a cukorkákat - amiket pedig marokkal szórnak az út mellett felsorakozó tömegbe a királyok és mindenféle segítők és jelmezes alakok. Azért szerencsére ügyesen megoldottuk a dolgot mivel a kabátom zsebébe belefért az a kiló cukorka amit gondolom a helyi fogorvosok ajánlásával szedegettünk össze. A menetet egy takarító-brigád zárta akik gyakorlatilag nyom nélkül eltűntették a széttiport cukrokat meg azt a koszt amit a tömeg maga után hagyott. Ilyenkor persze még a menet egy buliba torkollik - ami a Parc de Poblenou-ban volt - de oda mi már nem mentünk csak a tüzijátékokat hallottuk hazafele menet.
Szóval a királyok már itt vannak (Gáspár, Menyhért és Boldizsár), és a Spanyol gyerekekben az izgalom a tetőfokára hág ugyanis nekik hagyományosan nem karácsonykor hanem ilyenkor 'los reyes'-kor érkeznek az ajándékok. A felvonulást még megelőzően meg kell írniuk a levelet a királyoknak (persze van aki ezt már december elején abszolválja) és azt több helyen le lehet adni a városban (király-jelmezben ücsörgő szociális munkások várják a gyerekeket karácsony utántól folyamatosan, átveszik az ákom-bákom leveleket, adnak egy-két cukrot és családi fotó is készül általában). A sajtóban már arról írnak egy ideje elemzéseket, hogy az idei ajándék-kérő levelekben a különböző korosztályok milyen játékokat kérnek leggyakrabban és ennek milyen szociológiai trendjei vannak (idén is a video-játékok az adu ászok). Szóval miután a levél már a királyoknál, a családok hazamennek és a gyerekeket korán ágyba dugják - ilyenkor este még ki kell tenniük ennivalót a tevéknek és innivalót (Pezsgőt - itt szigorúan Cava-t) és reggelre ott is van az ajándék.

Virág szépen le is írta, hogy mit szeretne
Virág már hajnalban kiugrott az ágyból - naná, hogy zabszem volt a fenekében – viszont nem mert kimenni a nappaliba, minket piszkált ki az ágyból, hogy menjünk vele meglesni, hogy vajon itt jártak-e a királyok és ha igen akkor idekakiltak-e a tevék a nappaliba. Szerencsére egy kisebb kupit és ajándékokat hagytak (de ürüléket nem), aminek Virág nagyon örült, főleg mivel pontról-pontra teljesült a kívánságlistája. A spanyol gyerekek általában kapnak Carbon-t (azaz csoki-szenet) is, akárcsak otthon mi a krampusz virgácsát.
..és lám mennyire örül is az ajándékoknak!
Ezen a napon a nagycsaládok összejönnek, együtt ebédelnek és megeszik az ünnepi süteményt a Rosca-t, amelyben el van rejtve egy király-figura meg egy babszem. Aki az elsőt találja az egy koronát kap a fejére, aki pedig a babot az a család lúzere mivel neki kell kifizetnie az ebédet (legalábbis elvileg).
Holnap (Január 7-én) pedig kígyózó sorok állnak majd az El Corte Inglés (Spanyolország legnagyobb áruházlánca, az óriás angol department store mintájára működik hazai viszonylatban a - már nem igen létező - Skálára hasonlít) ajtajai előtt mivel ami tegnapig 100 Euró volt, az holnap 50 vagy akár csak 25. Tombol tehát a vásárlási láz.

Sok gyerek sorban áll fesztivál

Gondoltuk Virágnak jót tenne egy kis buli és mivel a karácsonyi iskolai szünetre hagyományosan egy gyermek-fesztivált szervez a helyi közjó, hát gondoltuk nekünk is ott a helyünk.

A probléma csak az volt, hogy nagyon sok gyerekes szülő ugyanezt gondolta, a kiállítás színvonala pedig bár volt pár érdekesebb játék, úgy összességében nem nagyon ütötte meg azt a szintet ahol már lelkendeztünk volna. Virág persze a nyugodtan rajzolgatós programokat választotta leginkább, ugyanis az ugrálóvár és társai több mint egy órás sorral kezdődtek.

Az óriás mikádó is jó játék volt, Virág mondta is, hogy 'avokádózzunk' - nem hiába a karácsonyi menü benne is nyomot hagyott. Összességében pedig az volt a benyomásunk, hogy ha valaki befizeti a belépőt akkor azzal sorban állásra jogosult akár egész nap ugyanis a programok mennyisége és a gyerekek száma nem állt összhangban.

a képen Virág látható ahogyan épp a falat készül megmászni, kezében a felügyelő srác aki majd tartja biztos ami biztos

Sitges Chill - out for the new year

Ismét egy új esztendő - gondoltuk - és egy kellemes Sitges-i kirajzással ünnepeltük meg, hogy 2011 is naposnak ígérkezik a mediterrán bölcső Katalán partján. A városka parti sétányán rengeteg ember sétált a gyönyörű időben de mégsem volt tömeg, hanem inkább csak olyan élettel csordultig teli korzózás a szinte teljesen hullámtalan tenger mellett.

Fotográfusunk Virág azt kérte mosolyogjunk és vágjunk jó képet az ebédhez, ami egyébként nagyon finom és hangulatos volt - az amúgy is magasan jegyzett Fragata napsütötte teraszán. Az éttermet melegen merjük ajánlani azoknak akik nem sietnek, nem ár-érzékenyek és vagy odamennek még fél kettő előtt vagy előre foglalnak asztalt. (bocs a szóviccért, ez nem egy gay étterem)

Sitges egyébként nem egy óriási város és ilyenkor télen vagy valamilyen fesztivál vonz oda embereket, vagy csak a hétvégi szép idő. Egyébként csendes és nyugodt - ilyenkor piheni ki a nyár sűrű forgatagát.

A párszáz méterenként a tengerbe könyöklő hullámtörő mólók egyikére kifeküdtünk, bámultuk az aranyhidat, Virággal ugráltunk a köveken és magunk sem hittük, hogy Január 2 van és egy szál pólóban olvasgatunk a tengerparton.

A Sitges-i 'promenade' képeslappal kívánunk mindenkinek kellemes és napos 2011-et innen Barcelonából