Kis karácsony nagy karácsony...
A karácsony ünneplése itt Barcelonában hasonlít ahhoz amit Magyarországon megszoktunk, azonban van pár dolog amitől mégis határozottan más. Ahogyan azt már az első évek során megtanultuk, ez egy bazi nagy ország mindenféle kulturális variánssal ugyanarra a dallamra és így a különböző autonóm közösségeknek megvan a saját jellegzetessége (például Katalóniában a Caga-Tio vagy Baszkföldön az Olentzero).
A karácsonyfa nálunk a megvásárlásnál jelentette az első kihívást. Otthon december 24-én reggel csak el kellett ugrani az ilyenkor gombamód elszaporodó karácsonyfa-árushoz, fát a csomagartóra feldobni és aztán boldog és néha önpusztító farigcsálással talpba beszerelni. Nos a dillemma valahogy úgy kezdődött, hogy mégis hol lehet itt fát kapni? A legtöbb kolléga és ismerős bizony mű-fenyővel készül az ilyesmire és a kollégáim meg sem tudták mondani, hogy mégis merre lehet természetes fát venni. Aztán végül pár tippel felfegyverkezve Darren-el (szintén muzsikus szomszéd) nyakunkba vettük a várost. Nem kevés kilométer megtétele után végül a Navarro féle virágüzletben kötöttünk ki, ami egyébként a város egyik legjobb virágüzlete - nem reprezentatív felmérés eredménye - és sikerüt is kiválasztani a fát. Itt házhoz szállítással működik a logisztika (szerencsére) és cseréppel/gyökérrel lehet csak venni azt a fát ami a végén ugyanúgy a kuka mellett landol. Faragcsálás, kocsi tetejére pókozás elmaradt tehát és másnap reggel otthon is volt a fenyő (18-án voltunk vásárolni). Fő tanulság, hogy hamarabb kell itt fát nézni, a legtöbb családnál már december elején-közepén teljes karácsonyi díszben áll a lakás. Nálunk Virág díszítette a fát csak kis segítséggel (főleg a magasan lévő ágakkal és az elektronikával nem próbálkozott)
A híres El Gordo azaz a karácsonyi lottó, amiről már mi is írtunk - december 22-én tartotta a népet izgalomban. Idén mi nem izgultunk mivel nem volt lottónk. Nagyjából ugyanezzel az eredménnyel végeztünk mint tavaly, illetve most 20 euróval gazdagabban. Fura hogy az emberek azt mondják a végén, hogy nem nyertek - holott valójában vesztettek...
A szenteste (itt Nochebuena) nem mindenkinek nagy ünnep, a katalán családok konkrétan semmit sem ünnepelnek este, a spanyol hátterű (Kasztília, Galícia stb) családoknál pedig közös vacsora és apróbb ajándékozás (ugyanis a nagyobb ajándékok a királyokkal érkeznek). 25-én azaz karácsony reggel a katalán családoknak ajándékokat hoz a Caga Tió, már ha a gyerekek rendesen etették az elmúlt napokban és jól el is verték az erre rendszeresített fapálcával. Délben van a tradícionális nagy ebéd amikoris a menü teljesen eltérő lehet attól függően, hogy ki milyen családból és spanyolország melyik szegletéből származik, ami biztos pont az a 'Turron' azaz a hagyományos karácsonyi desszert. Itt Barcelonában a kagylótésztás leves (azaz sopa de galets) tartja magát úgy a köztudatban, hogy tipikusan karácsonyi fogás.
Ami nekünk furcsa volt az a 24.-e kellemes napsütéses-pálmafás és nappali 17 fokos hangulata, amikor mi már készültünk a gyertya-gyújtásra, ajándékok a fa alatt sorakoztak és nemhogy nem volt hó az ablak alatt, de egy szál pólóban szaladgáltak a teniszezők és kabát nélkül a gyerekek. Persze tudjuk jól, hogy a názáreti Betlehemben sem volt méteres szűzhó de talán karácsonyfa sem... szóval a mi magyar eszünknek a szenteste hangulatában furcsa volt a tengerpart és szikrázó napsütés.
Aztán szokatlan volt, hogy nem rohanunk családról családra (csak kicsit virtuálisan) bár Darren-Niki angolos karácsonyi menüje nagyon megadta a módját - és még az emeletet sem kellett elhagynunk. Így nagyon nyugis volt a program - bár én titkon azt reméltem, hogy összeségében kevesebbet fogok enni, mint mikot otthon végig kóstolom az összes család összes fogását - de tévedtem. Most ugyanis volt több karácsonyi fogás de nem volt rá sok családtag... maradt tehát, hogy szépen betoltam a narancsos kacsát, meg a mustáros-juharszirupos lazacot egy kis aranygaluskával tömítésnek.
Itt az évet búcsúztatni 12 szem szőlővel kell (Nochevieja) amit a legtöbben valamilyen étteremben vagy szállodában tesznek meg és legtöbbször családilag. Éjfélkor egy pezsgős- vagy borospohárban a szőlőszemekkel várja mindenki a TV által sugárzott 12 harangütést amely alatt be kell termelni a szőlőt és akinek nem akad a torkán annak már boldog is az új év. A családi koccintás és éjféli puszi után indulnak neki az emberek bulizni - persze itt az év közben is csak éjjel 2 körül kezdődik a parti-party.
Újév napján miután az emberek összeszedték magukat, sokan lemennek a tengerpartra (idén gyönyörű napos és meleg idő is volt ehhez) és megmártóznak a tengerben ami kb 10 fokos - tehát ez nem egy guinness rekord úgy önmagában. A város ilyenkor forralt boros befutós kikötő-átúszást is szervez amin idén kb 500 ember vett részt.
Akit részletesen érdekelnek a spanyol népszokások, ezen az oldalon elég részletesen leírnak párat (ki lehet választani hogy angolul v akár magyarul legyen de akkor inkább kabaré jellegű mint kultúr-antropológ).
