Elvertük Caga-Tió barátunkat

Olyan gyönyörű hosszú hétvégénk volt (egy hete), hogy hétfőn is és kedden is biciklivel mentünk be a városba. A keddi nap - Immaculata - a szeplőtlen fogantatás katolikus ünnepének köszönhetően lett nemzeti ünnep itt, számunkra pedig egy nagyon kellemes, napos mediterrán-karácsonyi napot hozott. Mit is mondjunk... pullóverben már melegünk volt a napon, árnyékban pedig pont jó volt így. A helyiek persze az évszakokat öltözködésileg értelmezik és ezért noha 18-20 fok volt, mindenki nagykabátban és kesztyűben mászkált a városban - persze a turisták nem, mert ők rövidujjúban.

Egy kis múzeumozás után a Katedrális-téri karácsonyi vásár mellett felállított óriás Caga-Tió elé kígyózó hosszú sort álltuk végig, hogy Virág egy bottal nagyokat húzhasson a fejére.

Ez kérem egyébként egy katalán tradíció amely a setét középkorig nyúl vissza, amikoris valaki elhatározta, hogy egy tűzre-való fahasábnak az advent kezdetén enni ad, majd karácsonyig minden nap eteti, hogy hátha szép ajándékokat kakil neki a szent ünnepen. És lőn. Azóta a katalán gyerekeknek minden reggel etetni kell a kis házi caga-tiót, majd a szülők mesterkedése folytán karácsonyra valóban ajándékokat tojik. Persze csak akkor ha a megfelelő mondókával és a nádpálcával erre bíztatják. Az ünnepsorozat egyébként csak itt kezdődik, hiszen a komoly ajándékokat a háromkirályok hozzák, január 6-án.

és ha valaki velünk szeretné dúdolni a refrént:

Caga tió,

d´avellanes i turrons.

Si no cagues bé,

et donaré un cop de bastó!

persze azóta ezt az éneket énekeljük itthon

Bon Nadal!

Alpokon innen

közérdekű közlemény:
aki bújt, aki nem... mi bizony hazajöttünk Budapestre mert itt vannak családtagok is karácsonyfa alá és végre kipróbálhatjuk a sapkát és a kesztyűt amihez Barcelonában túl meleg van.

ha valaki össze akar velünk futni, írjon mailt

Todo lo demás es prestado

Ez egy barcelonai ajándékbolt, ami nagyon más, mint a többi. Karácsony környékén különböző méretű papírdobozokat árulnak ilyen és ehhez hasonló feliratokkal: 1 kg szeretet, 365 ölelés, 10 puszi, stb. A dobozok üresek, 5-20 Euro közötti áron vásárolhatók meg, amit teljes egészében az egyik barcelonai gyermekkórház kap meg. A jótékonysági program neve Cuidam, 2004-ben indították el azzal a céllal, hogy a drágább orvosi ellátáshoz, műtétekhez olyan gyeremekeket is hozzásegítsenek, akiket csak ezekkel lehet meggyógyítani, anyagi fedezet viszont nincs rá. Az elmúlt négy évben összesen 55 esetben tudtak így segíteni (egy kezelés átlagban 5.000-15.000 Euro volt). Nagyon szuper az ötlet és hogyha még bele is rakjuk a dobozba, ami rá van írva, akkor biztos, hogy a mi ajándékunk lesz idén a legjobb.

És ha esetleg valaki akar saját dobozt gyártani, kattintson ide!

Mit csinálunk, ha utazunk?

Azt láthatjátok a beszámolókból is, hogy hetente vagy kéthetente biztosan kiruccanunk a környéken valahova, de van, hogy messzebbre is merészkedünk. Ilyenkor bizony autózunk keveset-sokat-még többet. Sok mindent lehet csinálni az autóban: vezetni (ezt általában Max vállalja magára, hosszabb utaknál pedig én is besegítek), aludni (Virág néha ilyet is produkál autóban), beszélgetni, mesélni, énekelni, DVD-t nézni, barchobázni, stb.

Mostanában a barchoba a kedvenc, ilyenkor felváltva gondolunk valamire, a család másik két tagja pedig kitalálja furfangos kérdések segítségével, hogy mi is lehet az. Virág esetében általában könnyű dolgunk van, sokszor gondol ugyanis Genisre...

Ha viszont rövidebb távra indulunk, nem mindig fogunk bele egy-egy nehezebb barchoba feladványba, ilyenkor "csak" zenét hallgatunk. Van, hogy a spanyol rádió slágereit élvezzük, itt leginkább az az élvezet, hogy melyik slágerben hanyadik percnél bukkan fel a corazón (szív) szó és onnantól hányszor hangzik el. A feltételezésünk ugyanis az, hogy minél hamarabb és minél többször csempészik bele a varázsszót egy dalba, annál nagyobb az esélye a számnak felfelé kúszni a toplista csúcsa felé.

Ha a rádiót unjuk, akkor jönnek a CD-k, azaz, hogy csak jöttek, mivel az utóbbi hetekben leragadtunk az Első 50 randi című film zenéinél, vagyis annak is csak egy-két számánál:

Wyclef Jean - Your Love reggae mix

Friday, I'm in Love - Cure acoustic

(Virágnak nem ez a verzió van meg hanem egy vidámabb kiadás, csak azt nem találtam meg az Interneten)

Virágnál most ez szerepel a toplista élén és akár tetszik akár nem, utazásonként akár többször is meghallgatjuk, miközben ő hátul a kis ülésében szinte már tökéletesen énekli az angol szöveget. És már a napokat is tudjuk, meg hogy melyiken mit kell csinálni. Az már tuti, hogy ha péntek, akkor szerelem. Virágnak már csak azt kell eldönteni, hogy Avaro, Genis, Hugo, Lorenczo vagy Rafael...

Bonbon üzletet nyitunk

Vagyis nyithatnánk, mert szerintem lassan már megvan a kezdő készlet mennyiség. És hogy mi ennek a története, hogyan is jutottunk idáig??

1. nap (múlt hét szerda): fejembe vettem, hogy Virág tanárainak (7-8 fő) és Max kollegáinak (15-20 fő) bonbonokat fogok készíteni karácsonyra. Interneten keresgéltem, rájöttem, hogy van bonbon, trüffel, praliné és egyéb alkategóriák. Szemezgettem, kigyűjtöttem vagy 20 féle receptet.

2. nap (csütörtök): nyakamba vettem a várost, vettem különböző formájú bonbon és jégkocka készítőket (ennek során pár tíz kilométert tekertem és gyalogoltam és még egy helyi tüntetésbe is belekeveredtem...). Éjszaka nem bírtam nyugovóra térni, míg ki nem próbáltam a nagy tudományt. Hajnali kettőkor már 30 kis bonbon sorakozott a hűtőben (15 mogyorós-nutellás nugátos és 15 fehércsokis-aszalt epres).

3. nap (péntek): kevés alvás után egész nap csak azon járt az agyam, hogy milyet kis csodaédességet lehetne még csinálni és persze igyekeztem beszerezni a hozzávalókat. Így készült el este az újabb adag: 18 marcipános, 18 kávékrémes kis kosárka, 15 fügekrémes szív és 12 fehércsokis citromos csillag.

4. nap (szombat): Eljött a hétvége és már volt segítségem is a konyhában! Gyors reggeli ujjgyakorlatként Virággal sütöttünk kis havas hegycsúcsokat (50 db), majd bekevertük a kókuszos-csokis golyókat (40 db).

Este még gyorsan formába öntöttük a tiramisu golyócskákat (32 db) is és ezzel megérkezett az újabb éjszaka.

5. nap (vasárnap): vasárnap nem dolgozunk, így aztán csak a már bekevert narancskrémes golyókat fejeztük be (25 db).

És most itt tartunk. Van még a hűtőben fahéjas-meggyes töltelékkrém, ehhez még elkészítem a formát és ha lesz még idő-energia készülhetnek még lime-kókuszos golyók is (azóta már ezek is elkészültek...).

Azt talán mondanom sem kell, hogy a kiválasztott receptek töredéke volt csak az, amiből bármit is megvalósítottam, mert ahogy a kezembe került a csokimassza, beindult a fantázia és nem nagyon tudott érdekelni, hogy más mit tett bele, egyszerűen csak tudtam, hogy melyikbe mit fogok még belekeverni.

Nem tudom, hogy ez valamiféle rejtett elhivatottság vagy inkább elmebajnak nevezhető, de azt hiszem, hogy hacsak valaki nem tünteti el a formákat, alapanyagokat, akkor nem bírom abbahagyni. A legszebb, hogy nem is szeretem ezeket a kis csodákat! De folyamatosan akörül járnak a gondolataim hogy még milyeneket lehetne készíteni, vajon kinek mi ízlene, stb. Segítsééééég!

Ja, remélem, hogy az ajándékozottak azért majd értékelik a házilag készített ajándékokat és hogy ők szeretik a bonbont...

Virág ilyen kis tálkákkal lepi majd meg a tanítónéniket:

Max pedig ezzel a kisebb válogatással búcsúzik a kollegáktól erre az évre. Feliz Navidad / Bon Nadal!

Időtlen utazás az arab fürdőben

Régóta vágytunk valamilyen fürdőre, ahol csak ücsörgünk a vízben vagy a gőzben és elfeledhetjük a körülöttünk lévő nyüzsgést. Otthon ugye van a Széchenyi meg a Gellért – esetleg Lambival a Rudas (kizárólag férfi-napokon). De ha kicsit exkluzívabb élményre vágytunk, akkor elmentünk valalmilyen wellness-szállodába, ami ugye Magyarországon a korábbi gyógyfürdők helyén gomba-módon kinövő 4-5 csillagos létesítményeknél azt jelentette, hogy van több medence, szauna és esetleg gőzfürdő is. Egyébként jók is ezek, azt leszámítva, hogy az üdülési csekk intézményének köszönhetően szinte mindig tömeg van, és ettől a wellness minden csak nem az exkluzív ellazulás, hiszen Jancsi bácsi akit most először vitt el a család wellnessre, nem tudja, hogy a szaunából nem kell ki-és-be mászkálni percenként, és hogy a sörösüveggel nem illik beülni a dzsakuzziba.

Itt a Katalánoknál szintén van gyógyvíz (a Pireneusokban), és pl Andorrában van Európa legnagyobb ilyen létesítménye , csakhogy itt más a megközelítés. Pl gyerekeket nem lehet bevinni. Ennek előnye, hogy Pistike nem fog a fejünkre ugrani vagy vizipisztollyal megsorozni, ha éppen nem a fülünkbe ordít egy órán keresztül. Hátránya, hogy mivel Virágot nem engedik be, hát mi sem megyük mert mégsem hagyhatjuk kint a parkolóban.

Aztán jött az ötlet – névnapi meglepetés a drága férjnek, hogy menjünk el Barcelona egyik városi fürdőjébe, de nem ám a sarki uszodába, hanem az eredeti római majd mór városi fürdő (Hammam) helyére épült Banos Arabes-be, persze nap közben, hiszen gyerekeket ide sem lehet bevinni. Így amíg Virág az iskolában tanulta a katalán katicabogár-versikét (Marieta Vola…) mi a város szívében relaxálódtunk.

A koncepció elég egyszerű: design, hangulat, exkluzív életérzés és relax. Például előre be kell jelentkezni hiszen csak korlázozott számú embert engednek be egyszerre, megvannak a kétórás blokkok, amikre jelentkezni lehet és így sosincs tömeg. Arab beütésű chillout zene megy mindenhol, gyertyák égnek lépten nyomon, és az építészetileg nagyon modern földalatti fürdő-részt marokkói és antik motívumok teszik időtlenné . Persze jól is van ez így, mert a fürdőben tényleg megáll az idő, eltűnik a körülöttünk nyüzsgő város és kisimulnak a ráncaink.

Sok fürdőben jártunk már és így összehasonlítva valójában a funkconalitás inkább minimalista: egy sós-medence, egy bugyogós, egy forró, egy langyos és két kis hideg. Ezeken kívül egy gőzkamra és egy meleg hosszú kőpad, amire le lehet ülni vagy feküdni. Ugyanakkor a kivitelezés miatt nem jut eszünkbe, hogy még lehetne ez vagy az – és valójában egy arab fürdőben sem volt több annak idején. Mondjuk ez koedukált és kizárólag fürdőruhában használható, valamint a tisztasága felől sem volt kétségünk.

Nyáron nem tudjuk mennyien mennek el egy ilyen mókára, de ősszel-télen hosszas várólista van pedig masszázs nélkül is 25 € fejenként e beugró. Persze lehet hozzá kérni mindenféle maszírozást de attól olcsóbb nem lesz. Életérzés, kényeztetés és kisimult arc, ezt kapjuk cserébe.