Vagyis nyithatnánk, mert szerintem lassan már megvan a kezdő készlet mennyiség. És hogy mi ennek a története, hogyan is jutottunk idáig??
1. nap (múlt hét szerda): fejembe vettem, hogy Virág tanárainak (7-8 fő) és Max kollegáinak (15-20 fő) bonbonokat fogok készíteni karácsonyra. Interneten keresgéltem, rájöttem, hogy van bonbon, trüffel, praliné és egyéb alkategóriák. Szemezgettem, kigyűjtöttem vagy 20 féle receptet.
2. nap (csütörtök): nyakamba vettem a várost, vettem különböző formájú bonbon és jégkocka készítőket (ennek során pár tíz kilométert tekertem és gyalogoltam és még egy helyi tüntetésbe is belekeveredtem...). Éjszaka nem bírtam nyugovóra térni, míg ki nem próbáltam a nagy tudományt. Hajnali kettőkor már 30 kis bonbon sorakozott a hűtőben (15 mogyorós-nutellás nugátos és 15 fehércsokis-aszalt epres).
3. nap (péntek): kevés alvás után egész nap csak azon járt az agyam, hogy milyet kis csodaédességet lehetne még csinálni és persze igyekeztem beszerezni a hozzávalókat. Így készült el este az újabb adag: 18 marcipános, 18 kávékrémes kis kosárka, 15 fügekrémes szív és 12 fehércsokis citromos csillag.
4. nap (szombat): Eljött a hétvége és már volt segítségem is a konyhában! Gyors reggeli ujjgyakorlatként Virággal sütöttünk kis havas hegycsúcsokat (50 db), majd bekevertük a kókuszos-csokis golyókat (40 db).
Este még gyorsan formába öntöttük a tiramisu golyócskákat (32 db) is és ezzel megérkezett az újabb éjszaka.
5. nap (vasárnap): vasárnap nem dolgozunk, így aztán csak a már bekevert narancskrémes golyókat fejeztük be (25 db).
És most itt tartunk. Van még a hűtőben fahéjas-meggyes töltelékkrém, ehhez még elkészítem a formát és ha lesz még idő-energia készülhetnek még lime-kókuszos golyók is (azóta már ezek is elkészültek...).
Azt talán mondanom sem kell, hogy a kiválasztott receptek töredéke volt csak az, amiből bármit is megvalósítottam, mert ahogy a kezembe került a csokimassza, beindult a fantázia és nem nagyon tudott érdekelni, hogy más mit tett bele, egyszerűen csak tudtam, hogy melyikbe mit fogok még belekeverni.
Nem tudom, hogy ez valamiféle rejtett elhivatottság vagy inkább elmebajnak nevezhető, de azt hiszem, hogy hacsak valaki nem tünteti el a formákat, alapanyagokat, akkor nem bírom abbahagyni. A legszebb, hogy nem is szeretem ezeket a kis csodákat! De folyamatosan akörül járnak a gondolataim hogy még milyeneket lehetne készíteni, vajon kinek mi ízlene, stb. Segítsééééég!
Ja, remélem, hogy az ajándékozottak azért majd értékelik a házilag készített ajándékokat és hogy ők szeretik a bonbont...
Virág ilyen kis tálkákkal lepi majd meg a tanítónéniket:
Max pedig ezzel a kisebb válogatással búcsúzik a kollegáktól erre az évre. Feliz Navidad / Bon Nadal!
