Olyan gyönyörű hosszú hétvégénk volt (egy hete), hogy hétfőn is és kedden is biciklivel mentünk be a városba. A keddi nap - Immaculata - a szeplőtlen fogantatás katolikus ünnepének köszönhetően lett nemzeti ünnep itt, számunkra pedig egy nagyon kellemes, napos mediterrán-karácsonyi napot hozott. Mit is mondjunk... pullóverben már melegünk volt a napon, árnyékban pedig pont jó volt így. A helyiek persze az évszakokat öltözködésileg értelmezik és ezért noha 18-20 fok volt, mindenki nagykabátban és kesztyűben mászkált a városban - persze a turisták nem, mert ők rövidujjúban.
Egy kis múzeumozás után a Katedrális-téri karácsonyi vásár mellett felállított óriás Caga-Tió elé kígyózó hosszú sort álltuk végig, hogy Virág egy bottal nagyokat húzhasson a fejére.
Ez kérem egyébként egy katalán tradíció amely a setét középkorig nyúl vissza, amikoris valaki elhatározta, hogy egy tűzre-való fahasábnak az advent kezdetén enni ad, majd karácsonyig minden nap eteti, hogy hátha szép ajándékokat kakil neki a szent ünnepen. És lőn. Azóta a katalán gyerekeknek minden reggel etetni kell a kis házi caga-tiót, majd a szülők mesterkedése folytán karácsonyra valóban ajándékokat tojik. Persze csak akkor ha a megfelelő mondókával és a nádpálcával erre bíztatják. Az ünnepsorozat egyébként csak itt kezdődik, hiszen a komoly ajándékokat a háromkirályok hozzák, január 6-án.
és ha valaki velünk szeretné dúdolni a refrént:
Caga tió,
d´avellanes i turrons.
Si no cagues bé,
et donaré un cop de bastó!
persze azóta ezt az éneket énekeljük itthon
Bon Nadal!
