Virágunk ma indult el élete első két napos osztálykiránydulására! Namost a helyzet az, hogy ő nagyon örült, készülődött, mi pedig egyre jobban izgultunk az utóbbi napokban. Vettük neki hálózsákot, meg kislámpát, becsomagoltunk mindent a részletes utasítás szerint (mindent zacskóba tenni, majd névvel ellátni, megadott helyre berakni), a készülődést ezzel le is tudtuk.
Ma reggel pedig családilag vonultunk a nagylánnyal suliba.
A szervezés nagyon kikristályosodott volt: gyerekeket adjuk be az osztályba egy kis zacskóval, amiben a tízóraijuk van, majd a szülők a hátitáskákkal/bőröndökkel várták az utcán a buszokat. Ez itt teljesen normális, hogy mintha éppen senkinek nem lenne munkahelye, időtlenül várakozik a csomagokkal, a szülők beszélgetnek, akiknek jut még hely, azok pedig fellendítik a kis utcai kávézó reggeli forgalmát. A buszok megjelennek, szülők bepakolják a csomagokat, majd jönnek kis kígyóban a gyerekek. Mindenki fotózza őket, anyukák sikítozva odarohangálnak hozzájuk, puszilgatják őket. Szóval akik eddig még nem értették, hogy milyen súlyos is egy ilyen 2napos kirándulás, azok a gyerekek is rájönnek, hogy itt valami turpisság van – őket bizony elviszik sok időre. Merthogy itt vannak az apukák, anyukák, néhányan sírnak. A gyerekek beülnek a buszba és még csak akkor jön az integetés: gyerekek bentről, szülők a járdáról integetnek, ugrándoznak.
Na itt már lehetett érezni, hogy azért nemcsak színház itt ez a móka, a szülők nagy része hatalmas buliként éli meg, hogy a gyereke nincs otthon, az anyukák félig sírva, de azért mosolyogva ugrálnak a szabadság érzésétől (nem mintha ugyanezt nem tehetnék meg bármelyik másik nap...): ki szabadságot vett ki a munkahelyén, ki strandolni megy, ki vásárolni fog egész nap. Estére mindenki persze gyertyafényes vacsorát tervez a férjével, vagy bulizni megy valahova.
Közben pedig azért kicsit mindig azon jár mindenki esze, hogy mit csinálnak a manók, mit esznek, alszanak-e, felkelnek-e éjszaka inni, megtalálják-e a ruháikat, stb....
Az első izgalmon már túl vagyunk: az iskolai intraneten már megkaptuk az első levelet, hogy a gyerekek épségben megérkeztek a farmra és nagyon tetszik nekik. Mivel még zárójelben, utóiratban sem volt szó arról, hogy valakinek – mondjuk Virágnak – valami baja lenne, így nyugodtak vagyunk.
Ja, és erre a farmra mennek kirándulni a gyerekek.
