Néha olyan szép az idő, hogy nem akarunk otthon ülni, viszont Virágot mostanában nem lehet akármivel kicsalni mert szívesebben nézi az 'édi-bédi' rózsaszín gumicukor meséit (my little pony) vagy játszik a babáival. Ma bedobtam az egyik adu-ászt: a Forum beton-fennsíkján berendezett városi dzsungel-kötélpályát. Virág már egy ideje ácsingózott, hiszen a múltkor is arra sétáltunk Par bácsiékkal, ráadásul az osztályból Pablo és Alejandro is már jártak itt, tehát nehogymá pont mi ne!
A Bosc Urbá projekt lényege, hogy sportos szabadidő-tevékenységet helyezünk el a városban (ami azért a Fórum esetén eléggé kukutyinban van). Aki járt már ilyen erdei kötélpályákon, annak nem sok újdonságot jelent, hacsak az nem, hogy a híres-látványos városvégi napelemeket tartó oszlopcsarnok beton-oszlopai között van kifeszítve, mint valamilyen sztalkeri játszótér. Szerencsére egyik oldalon a XXI. századi építészeti remekek (mint pl a Torre Diagonal Zero) a másik oldalon pedig a tenger kék végtelenje oszlatja a beton-érzést.
A kisebb gyerekeknek (11-éves korig) egy másfél méter magasan végigszaladó kötélpálya 14 állomása jelenti a szórakozást - miközben a nagyobbak és a felnőttek 4-6 méter magasan szerencsétlenkednek a beülőikkel a mindennapi városi életmód után kicsit felkészületlenül csimpaszkodva a mindenféle lengő akadályba. Virág tehát nincsen nagyon magasan, és a tőle megszokott nyugodtsággal nem is nagyon siet. Szépen veszi az akadályokat és büszkén jelentjük, hogy egyszer sem pottyant le - ami ilyenkor csak a beülőt jelenti, hiszen végig szépen karabinerekkel biztosítva mászott. Egy ponton még elmélkedett is, hogy vajon a pici babák hogyan másznak ezen a pályán végig, mert hiszen még leesnének!
Apa segít ha kell - de itt már arra nincsen szükség
Tarzan hozzám képest járókeretes néni!
nagyon komolyan koncentrálok, hisz csak egy rossz lépés...
...na ugye megy ez mint egy karikacsapás!
