Az igazi kaland az Amsterdami átszállásnál adódott, mikoris a kapura állt gépből nem a terminálba engedtek be minket, hanem a kis oldalsó lépcsőn át buszra pakoltak mindenkit, és egy oldalsó kis ajtón próbálták az összes utast betuszkolni egy olyan beléptető/biztonsági ellenőrző pontra, ahol szerintem 10 ember tud óránként átjutni. Volt népharag, tolakodás, kis elveszett kínai csoport egymásba kapaszkodva, hollandok akik kiosztották a honfitársaikat (mármint a biztonsági személyzetet) és hát volt egy nagyon béna security csapat, szerintem valahol a betanuló pályakezdők és az alkamassági vizsgán megbukott de politikailag korrektségből mégsem elutasítottak között. Volt nekik egy kis átvilágító berendezésük amit szerintem csoportokra nem hitelesítettek a kapacitása miatt.
Aztán az udvariasságomon a józan ész győzedelmeskedett, magam mögé utasítottam kb mindenkit aki még nem jutott be a vizsgáló-helységbe, majd az idegőrlő átvilágítás után (persze ha nem megy a sor, akkor mindenki nekiáll vitatkozni a kis majmokkal, akik erre idegesek lesznek és ahelyett, hogy nyomnák a gombot, tárogatják szét a kezüket mint valami politológiai elemző a választások után) indult a futás. A reptér egyik végéből 10 perc alatt átrohantam a másikba - szabályos sprint egy akadállyal - útlevél-ellenőrzés is volt. Kérdezte a tiszt: miért nem vidám, nem akar Cork-ba menni? Mondom akarok én de épp lekésem a gépet....
...még utánam kiáltott: 'fuss Forrest, fuss!' Megvolt a mai edzés is.
