A repülőgépes utazásnak egyik előnye a gyorsaság, hiszen innen Barcelonából mindeössze 2 óra 15 percre van szükség (+ taxizás itt-ott, várakozás), hogy Budapestre érkezzünk. Ezzel szemben egyik hátránya az, hogy az idő szűke miatt szinte fel sem fogja az ember, hogy már másik országban van. Míg autóval látjuk a mellettünk elsuhanó tájat, érezzük a különböző országok más és más virágainak illatát, repülőről néha csupán egy felhőmasszát lesünk végig (már hogyha ablakhoz ülünk), majd hirtelen landolunk is és szinte fejbevág minket a más ország, más kultúra, más nyelv, más időjárás, stb.
Most, amikor hazaugrottunk egy hosszú hétvégés villámlátogatásra, fel voltunk készülve a már jól megszokott WizzAir útvonalra, mialatt Virág a felszállópályára gurulásnál elalszik, a leszállópályán érkezésnél ébresztem, így az utazás egyben 2 óra nyugodt olvasást, alvást, elmélkedést jelent.
Arról már leszoktam, hogy azon gondolkodjak, mi maradt otthon, így marad hát az utazás élvezete: ahogy a gép felszáll Barcelonából, még egy darabig lehet látni fentről a várost, az Ildefons Cerdá által jól megtervezett rácsos utcahálóival, Ramblával, kikötőivel, majd még messziről a házunktól is búcsút vehetünk és már repülünk is végig a Costa Brava gyönyörűen tagolt partja felett, ahol nemrég még a forró levegő után olyan jól esett megmártózni a hidegnek tűnő vízben, hogy gyors váltással már a dél-francia hangulat kerítsen minket hatalmába. Nizza, Provence felett haladunk el és ha éppen nem ekkor kezdik el kínálgatni a kávét a gépen, akkor gondolatban elénk tárulhatnak a gyönyörű levendulamezők, háttérben a Cote d’Azur-rel, érezhetjük a világhírű parfümgyárakat körülvevő virágmezők telt illatát, már-már elmerülünk a meghitten nyüzsgő kisvároskák hangulatában, de lassan a meghittséget felváltja az észak-olasz nyüzsgés és az Alpok, ahol viszont ilyenkor már inkább a friss, alpesi levegő ragad magával és hirtelen már az jár az ember eszében, hogy milyen csodás is egy jó síelés vagy túrázás után hazamenni a tipikus kis osztrák falusi Gasthofba, ahol már vár minket a jól befűtött szauna, majd utána relaxálhatunk kicsit a havasi gyógynövényekkel illatosított szobában. És Klagenfurt, Graz, óratornyok, faberakásos házak, puha osztrák császárzsemle nutellával és friss tejjel, sátrazás, kirándulás, jaj de gyönyörű... Innen fentről nem annyira érezhető a határátkelés, de mivel a gép elkezd lassan ereszkedni, már tudhatjuk, hogy hazai földek, legelők felett suhanunk át a Dunántúlon és mindjárt elérjük Budapestet, és már otthon is vagyunk.
Most a francia légi irányítás sztrájkja miatt nem merülhettünk el a francia életérzésben, mivel Barcelonából „kisebb” kerülővel mehettünk csak Budapestre: felszállás után egyenesen Korzika felé vettük az irányt és hamar elértük a zord, sziklás kis szigetet kanyargós útjaival, ahonnan hogyha tavasz lett volna, valószínűleg még a gép magasságáig is megéreztük volna a csodásan émelyítő jázminillatot, de így ősszel valószínűleg sokkal nyugodtabb a sziget is, ahol a helyiek már készülnek a gesztenyeszüretre és éneklik a maguk bús korzikai dalait. Ezután jött Róma, olaszok, nyüzsgés, dolce vita, vulkánok, pizza vagy pasta, mindegy, de sok-sok finomság és életigenlés után haladunk tovább a horvát partok felé, ahonnan fentről követhetjük haza az utószezon magyar turistabuszait és délről érkezünk most kivételesen hazánkba.
