Amikor keresztül-kasul járja az ember a világot, szép lassan hozzászokik a dolgok váltakozásához. Egy-egy új országba érkezve mindenféle új vár bennünket, azonban ugyanakkor mégiscsak minden ugyanaz.... Más az építészet, ezért az utcakép, új illatok és színkavalkád, a nyelv zenéje és a szavak vizuális képi világa a plakátokon és feliratokon. Természetesen a helyi ételek, arcok és ahogyan a divat kirajzolódik az embereken... Ugyanakkor egyre több az azonos márka, üzlet és szálloda - és a végén mindig angolul találjuk meg amit keresünk.
Amikor hosszúra nyúlnak a munkanapok, sokszor ki sem jutok a reptér-szálloda-iroda háromszögből, ezért fontosak a vacsorák amikor egy picit belekóstolhatunk az adott országba - szó szerint.
Miután tegnap este 9 körül megtudtam, hogy a Bukarest-Budapest gépemet törölték és a reggel 10:40-es indulás helyett hajnali 6:15-kor már a levegőben a helyem - és még milyen szerencse hogy mániákusan nézem az e-mailjeimet mert különben Balázs&Kriszta úgy tanu nélkül maradtak volna, hogy veszélyben a frigy - elkezdtem átszervezni a tranfszert, a bérautót, persze telefonon egy zajos éttermből kontaktok után nyomozva. Amikor egy több-állomásos úton vagyok, általában minden előre le van szervezve, és feszített ütemben haladok A-ból B-n és C-n keresztül D-be, tehát az ilyen fennforgások nem annyira hiányoznak. Szóval mire átszerveztem és a kezdeti stressz is feloldódott, a kopogó szemű asztaltársaság szerencséjére a vacsora is megérkezett. Akár egy szürreális látomás: a húshalom. Egyből sikerült kizökkenni a trendi éttermek futószalagszerű végigkóstolásából. (így utólag is köszönöm a facebook kommenteket, jót mulattam rajtuk). Igaz, hogy most már Ferihegyen dekkolok, de még mindig emésztem a vacsorát miután éjszaka a feldolgozási munkálatoktól michelin-csillagokat láttam.
A hatszemélyes ínyenc-tál - mennyiség mindenek előtt - Excalibur/Bucharest
