Szobafogság

Az orvosi szakjelentés szerint a méhszáj egy ujjnyira kinyílt és a kisbaba farfekvésben 'csücsül' és a külvilág ritmusára kis lábaival rugdossa a kijáratot. A doki szerint sokat kell pihenni, lábat feltéve feküldni és mászkálni pedig már nem szabad. A családi és webes kutatások alapján sokszor az otthoni verdikt a kórházba való befekvés lenne - itt lazább az egészségügy, kaptunk egy telefonszámot, ahol jelezhetjük ha véletlenül beindult a szülés (32. hétnél még nem illik azért neki). Mit lehet hát tenni - naphosszat szorítunk hogy a legifjabb Ambrózy maradjon még, ahol van, illetve forduljon majd be a helyes irányba, ahogy a jól viselkedő babák szoktak.

Az első hétvégét jól sikerült abszolválni, nagy családi összefogással takarítottunk, mostunk, vasaltunk, szinte teljesen gördülékenyen mentek a dolgok. Zsuzsi emelt magnéziumadaggal benyugtatva és ellazítva, felpócolt lábbal igyekezett összeszedni a sorrendet, a helyes útmutatókat, amiket követve Max belevetette magát a kétnapos "Fedezd fel a házimunka gyönyöreit" házi tréningbe. Virág hol információkkal segítette Maxet, hol szándékosan torzított információkkal vezette félre, majd jót nevetett rajta. Azt, hogy hogy fogjuk így hetekig kihúzni, azt még nem tudjuk, a végére valószínűleg már az egész család magneB áldásos nyugtató hatásával fog lebegni valahogy a valóságtól elhatárolódva.

World Press Photo at the CCCB

Most hétvégén úgy döntöttünk hogy megpróbáljuk megnézni a world-press-photo kiállítást amit a CCCB szervez itt Barcelonában és hát végül sikerült is némi sorbanállás után. Azért írom, hogy megpróbáljuk mert egyszer már nekifutottam és akkor olyan hosszú sor kígyózótt ki a múzeumból, hogy még ha egy fél órát bicikliztem is a kiállítás érdekében, inkább hazatekertem minthogy hosszasan sorbanálljak a tömegben. Na igen, a populáris kultúra - főleg ha ingyen van vasárnap délutánonként.

Aztán mire ezúttaé bejutottunk rá is jöttünk, hogy Virágnak nem éppen jó ötlet a világ leglátványosabb szörnyűségeit végignézni, tehát váltás volt és ő csak csalódottan kérdezte mikor mi már mindketten megnéztük külön-külön, hogy ő akkor most mikor mehet be megnézni a képeket. Mondtuk, hogy pár év múlva... Azért túltette magát rajta hamar, főleg hogy elmeséltem neki Miki-Maki kalandjait Afrikában (saját költés).

Aztán megtartottuk a családi kultúr-értékelést amelyen a kiállítás minden erénye mellett csúfosan szerepelt: a képek többnyire csak a kontexus részletes ismertetése mellett érthetőek, részben csak azért vannak itt mert sokkolnak, ha meg nem akkor pedig képileg egyáltalán nem különlegesek. Ha mondjuk teljes riportokat versenyeztetnének akkor sokkal értelmezhetőbb lenne a tényfeltárás és a képi világ kapcsolata, de így leginkább csak az elkényesztetett konzumer-társadalmak hűvös elborzasztására alkalmas de azt legalább tömeges szinten.

Szóval ha vért akarsz látni, meg tömegben sodródni a kiállításon - esetleg a filosz hajlamú ismerőseiddel azon merengeni, hogy a halálra kövezés vajon kultúr-antropológiailag hova tartozik és hogy ha oda is de miért kell akkor lefotózni - nos akkor nézd meg feltétlenül.

Azért van mosolygós téma is, mint például a SAPE egyesület színes tagjai akik az eleganciát igyekszenek Kongó fekete-fehér hétköznapjaiba becsempészni

MacBookPro RIP

Különválasztani a munka világának sosem véget érő e-mail zuhatagát az otthon és a hétvége nyugalmával - erre a célrá állítottuk csatasorba korunk egyik legszebb számítógépét: az előző szériából való MacBook Pro-t. Rajta futott a skype a családdal, az itthoni rajzfilm-nézések és a blog szerkesztése is. Na ő nem ébredt fel az egyik őszi reggelen és hát azóta sem.

A Barcelonai Apple-Store szimpatikus géniusza csak csóválta a fejét mikor a vizsgálat végén kimondta a verdiktet: alaplap. Ez nagyjából annyit jelent hogy nem éri meg javtani.

Szerettük, szinte családtag volt és világító betűivel, élénk színeivel és trendi fémes házával a nappalink egyik sztárja volt. Azt elnéztük neki, hogy már két év után is szinte használhatatlan volt az aksija (típushiba), és azt is hogy derekasabban forrósodott mint egy olajfűtőtest (szinte égési sérüléseket okozva a nem épp megfelelő helyen).

Utódja gyengébb, kisebb, még a betűi sem világítanak - cserébe akár 6 órát is elketyeg és egy közepes borítékba is beférer. Ami klassz volt az a migrációs asszisztens (nem Ricsi, ez nem egy kellemes kinézetű irodai munkatárs hanem egy apple szoftver) ami egy óra alatt a kimúlt gép merevlemezéről gyakorlatilag átemelt mindent az újra - programokkal, beállításokkal és fájlokkal együtt.

RIP MacBook Pro