2010. november 28., vasárnap

Szobafogság

Az orvosi szakjelentés szerint a méhszáj egy ujjnyira kinyílt és a kisbaba farfekvésben 'csücsül' és a külvilág ritmusára kis lábaival rugdossa a kijáratot. A doki szerint sokat kell pihenni, lábat feltéve feküldni és mászkálni pedig már nem szabad. A családi és webes kutatások alapján sokszor az otthoni verdikt a kórházba való befekvés lenne - itt lazább az egészségügy, kaptunk egy telefonszámot, ahol jelezhetjük ha véletlenül beindult a szülés (32. hétnél még nem illik azért neki). Mit lehet hát tenni - naphosszat szorítunk hogy a legifjabb Ambrózy maradjon még, ahol van, illetve forduljon majd be a helyes irányba, ahogy a jól viselkedő babák szoktak.

Az első hétvégét jól sikerült abszolválni, nagy családi összefogással takarítottunk, mostunk, vasaltunk, szinte teljesen gördülékenyen mentek a dolgok. Zsuzsi emelt magnéziumadaggal benyugtatva és ellazítva, felpócolt lábbal igyekezett összeszedni a sorrendet, a helyes útmutatókat, amiket követve Max belevetette magát a kétnapos "Fedezd fel a házimunka gyönyöreit" házi tréningbe. Virág hol információkkal segítette Maxet, hol szándékosan torzított információkkal vezette félre, majd jót nevetett rajta. Azt, hogy hogy fogjuk így hetekig kihúzni, azt még nem tudjuk, a végére valószínűleg már az egész család magneB áldásos nyugtató hatásával fog lebegni valahogy a valóságtól elhatárolódva.