Virág nagyon aktívan éli kis életét és ez mindig is így volt, hosszúak és aktívak vele a nappalok és hiába fáradt, állandóan töri valamin a fejét. Már pár hónapos korában sem volt könnyű nála az elalvás, mindenféle praktikákat kellett bevetni és persze minden okos könyvet, cikket elolvastam ezügyben, de nekünk valahogy mégsem sikerült rájönni a szuper megoldásra. A “hagyjuk ordítani” módszerrel (első nap persze sokat fog sírni, ordítani a gyerek, de ez állítólag egyre rövidebb lesz) is próbálkoztunk, de nyáron a szomszédok kérdeztek rá reggelente, hogy nyúztuk-e éjszaka a kis Virágot vagy mi baja volt, télen, meg mi nem bírtuk zárt ajtónál, utazásnál pedig nem volt képünk különböző szállásokon az éppen nyaralásukat töltőket ezzel szórakoztatni, így mindig abbamaradt a próbálkozás és addig soha nem sikerült eljutni, hogy az ordítás fél óra alá menjen. De hát ki az, aki ezt bírja? Szánom, bánom, én nem…
Szóval, akkor kezdődtek a kis praktikák: Anyu első javaslata, hogy rakjunk egy kis takarót a fejére (nem fullasztás céljából..) bejött és Virág kis korában sokszor úgy tudott csak megnyugodni és nem a külvilágra figyelni, hogy egy kis takaróval a szemét letakartuk és így pár perc alatt elaludt. Aztán jöttek a további próbálkozások és mindig más működött vagy éppen nem.
Amióta Barcelonába költöztünk, a helyzet rosszabbodott, de persze az első hónapban a szállodában próbáltuk nem felordítani minden este a házat, így maradt az elalvás helyett a szórakozás. Már a mostani lakásban Virág már nem nagyon akart leszokni az órákig tartó mesékről, beszélgetésekről. Keztük az esti programot a fürdéssel, aztán jött az esti tejcsi, utána a mese, az imádkozás és onnantól kezdődött az őrület. Mert ugye már az imádkozás is nagyon érdekes, mert a családtagokat mikor sorra vettük, akkor nagyon érdekes volt azon gondolkodni, hogy vajon ki mit csinál, stb, de utána meg aztán jöttek már az elvontabb történetek és témák, hogy “Amikor kislány voltam, akkor kórházba vitt mentő és sírtam, de doktor bácsi adott sok játékot és együtt játszottunk, meg adott szurit…” Hát, ilyen ugyan nem történt, de azért érdekes…
És akkor jött megint Nagymama és a szuper kipróbált régi módszerek. Egyszer itthon hagytuk Virágot vele este és láss csodát, mire hazajöttünk Virág teljesen nyugodt volt már korán és ugyan nem aludt még el, de pár perc múlva minden mese nélkül ez is megtörtént. Kérdeztük is gyorsan, hogy mi a módszer! És kiderült, hogy az egész mögött egy kis történet húzódik, amit Nagymama elmesélt Virágnak és Virág belátta, hogy jobb, hogyha hamar elalszik: Volt egyszer Petike, aki nem akart elaludni gyorsan, hangoskodott és játszott a játékaival. De a játékok nagyon fáradtak voltak és már alig bírták, Petike mégsem hagyta abba a játszást, anyukája hiába figyelmeztette, hogy a játékok már fáradtak. Petike aztán másnap hiába akart játszani a játékokkal, a játékok ki voltak purcanva és nem lehetett velük játszani.
A lényeg, hogy azóta Virág ezt nagyon átgondolta, mérlegelt és már egy hete gyorsan és szinte egy szó nélkül, csöndben elalszik, nehogy a játékok ne tudják magukat kipihenni.
Reméljük, hogy még legalább őszig kihúzzuk ezzel a történettel és akkor majd otthon nagymamától kérünk egy újabb csodamódszert…
