Múlt hétvégén fogtuk magunkat és péntek délután elindultunk Zaragozába megnézni a világkiállítást. Útközben túl sok érdekesség nem történt, hacsak azt nem tekintjük annak, hogy kopár, kihalt sivatagos tájat néztünk 300 km-en keresztül, illetve áthaladtunk a Greenwich-i délkörön (nullmeridián). Ezután meg is érkeztünk Zaragozába, ahol Barcelona után az utcák zártsága, sötétsége, komorsága tűnt leginkább fel, ami egy aragón katonai székhelynél nem is meglepő. Este még gyorsan bejártuk a várost, megnéztük a főbb nevezetességeket és Virág nagy hévvel vetette bele magát a főtéri szökőkút vizébe.
 |
| Zaragoza 2008 |
Reggel már izgatottan vettük az irányt a világkiállítás felé, mivel ilyen kiállításon még nem jártunk soha. A világkiállítás témája idén: A víz és a fenntartható fejlődés. A főbb látnivalók és programok ezek köré csoportosulnak: sok olyan épület van, amit kifejezetten erre az Expora építettek ismeretbővítés céllal (ilyenek mondjuk a víztorony vagy a pavilonokkal befedett híd az Ebro folyón vagy mondjuk a “Szomjúság”, “Vízi városok”, Extrém vizek pavilionok), és persze mivel világkiállítás, ezért vannak az országpavilonok, ahol a részt vevő több, mint 100 ország mutatkozik be valamilyen módon kapcsolódva a főtémához és persze van sok-sok szabadtéri helyszín is, ahol a nagy meleg ellenére tömegek élvezik a vízi játszótereket, vadvízi evezést és egyéb érdekes programokat.
Nekem az ‘expo’ szóról a BNV kiállításai jutnak eszembe, ahol egy nagy hangárban meg lehet nézni ezt meg azt, maximum pár óra alatt. Standok vannak ahol ingyenes szóróanyagokat lehet összeszedni, és ha nem akarnak semmit ránksózni, akkor a belépő drága. Hát ez egy egészen más élmény volt, egy hihetetlen nagyságrenddel magasabb színvonal és tematika. Két nap alatt persze nem sikerült mindent végigjárni, talán 3 nap alatt reális ha nincsen velünk Virág és nyitástól zárásig nyomulunk mindenfelé. Befogadni akkor is reménytelen ennyi újat, meglepőt és sok információt. Azzal mentünk oda, hogy hát nézzük csak meg mi ez… és tömegiszonyom ellenére végig tudtam élvezni a közel 40 fokban (Max).
Annak akinek heti- vagy a teljes Expóra szóló bérlete van belefér, hogy az auditoriumban szervezett mindenféle tudományos konferenciára is beüljön ahol az expo alaptémájáról tudhat meg sokmindent. Esténként persze több helyszínen koncertek és mindenféle előadások várják azokat akik nem fáradtak el eléggé nap közben.
Csak néhány kép és benyomás, ami érhet minket, ha itt járunk:
- Sétálunk a járda felett elhelyezett és vízpárát befújó kis alagútban – azért ez látványnak sem rossz, de a 40 fok körüli melegben kifejezetten hasznos is
- Mindenféle kreatívan kitalált és összehangolt szökőkútban lehet ugrándozni a gyerekeknek
- Ha belépünk Tunézia pavilonjába, akkor egyszer csak egy igazi bazárban találjuk magunkat, aminek a vízhez ugyan semmi köze nincs, de legalább nagyon hangulatos és nagyon helyi
- A Zaragoza-i faliszőnyeg múzeum úgy népszerűsítette a kiállításon a múzeumot, hogy egy hatalmas terem minden oldalát vízszintesen és függőlegesen is feltöltötték termőfölddel és beültették élőnövényekkel, közöttük víz csörgedezett és az egyik falra azért kedvcsinálónak kiakasztottak egy faliszőnyeget. Ez valami elképesztően jól nézett ki.
- Aragónia épületében (ennek tartományközpontja Zaragoza) a lifttel felröpítettek minket a negyedik emeletre, ahol kis képekben mutatták be a tartomány főbb látnivalóit (és itt valahogy nem a kopár, sivatagos tájat emelték ki, amit mi útközben láttunk…), aztán a lépcső felé tereltek minket és már-már azt hittük, hogy ennyi volt a kiállítás, amikor jött a nagy durranás: az also három szint egybe volt nyitva és mint egy óriási barlangban, falak, csörgedező patak, kis szigetek között sétáltunk, miközben minden oldalon óriási kivetítőn gyönyörű film ment Aragóniáról. A sötétben minden kis szigetecskén a földön heverésző emberek élvezték a sötét, hűvös teremben a filmet.
- Az első épület a vízcsepp alakú, 73 méter magas “víztorony”, ahol a földszinti ismeretterjesztő szint után az épület oldalán belül csigavonalban felhaladva kell megtenni kb. 1 kilométert, majd ugyanennyit le. A csigavonal belsejében hatalmas űr tátong, amiben egy óriás vízcseppet formázó szobor (kb. 23 méter nagyságú) lóg több emelet magasságban, halkan pedig csobog a víz. Ezt leírni nehéz, mégis valahogy nagyon jól ki van találva és a végén mégis azt mondja az embert, hogy megérte jó pár kilometert mászni azért föl és le, hogy tulajdonképpen egy nagy vízcseppet lássunk lentről, majd fentről.
- Megtudhatjuk a kiállítás közben a különböző pontokon azt is, hogy születésünkkor testünk 85%-a víz, ami aztán öregkorunkra 50%-a csökken le…, vagy azt, hogy a világ vízfelhasználásának kb. 70 %-a mezőgazdasági, ahol ráadásul a felhasznált víz majdnem fele teljesen kárba vész a nem megfelelő öntözési technológiák miatt és a háztartásokban felhasznált vízmennyiség csak 8%. De nagyon érdekes az is, hogy míg egy microchip elkészítéséhez 30 liter víz elegendő, egy kg almához 60 liter, egy kg ananászhoz 120 liter, egy kg vaníliához 30.000 liter és egy kg fahéjhoz 300.000 liter vízre van szükség!
- Az Ománi pavilonban egy hatalmas teremnyi maketten mutatták be egy fény- és hangeffektusokat felvonultato show keretein között, hogy miképp használják fel az esővizet a sivatag peremén
- A Fülöp szigetek pavilonjában rengeteg gömb között úgy éreztük magunkat, mint Vizipokéknál vendégségben
- A Dél-Koreai pavilonban rengeteg régi amfora volt szabályos sorokba rendezve egy teremben, amelyek fölé hajolva érintőképernyőkkel navigálhattunk végig különböző filmeket a vízről
- Az osztrák pavilon már annyira elvont volt, hogy nem sok értelmét láttuk
- A svájvi pavilonban egy vízesés alá képzelhettük magunkat amit egy különleges audiovizuális installácioval értek el többé kevésbbé. Jópofa volt, de az üzenet nem vettük annyira. Viszont volt egy terem ahol WC lehúzókkal lehetett képernyőket aktiválni
- A marokkói pavilonban mindenhol víz csörgedezett, olyan volt picit, mint az Alhambra, és persze észak-afrikai motívumok mindenfelé
- Zaragoza város pavilonjában mindenféle képek mozogtak a plafonra rögzített sineken, így állandóan változó volt a kiállításuk
- A Vietnámi pavilon gagyi volt
- A kínai pavilonban megtudtuk, hogy a kövezkező expó 2010-ben Shanghai-ban lesz
- És hát megkerestük persze a magyar pavilont is. Gondoltuk, hogy biztos lesz nagy bemutató a díjnyertes ásványvizeinkből, meg a híres gyógyvizekről, ha már a víz a téma. A pavillonban ugyan volt szó ezekről, de sajnos nagyon csak néhány kiírás volt és egy kis tavacska, ami a hévizi tavat akarta volna a tavirózsákkal bemutatni. Nagyon szegényes volt a kiállítás, pedig itt aztán tényleg nem a pénz hiányzott, hanem az ötlet és a kreativitás.. Láttunk olyan szegény kis szigetcsoportot bemutató pavillont, ahol pár monitor volt csak kihelyezve, amiken különböző videókat lehetett megnézni, de minden monitor egy gumiszalagokkal elhatárolt kis szobában volt felállítva, amitől iszonyatosan hanagulatos volt az egész. És ez aztán biztos nem került sok pénzbe. Sajnáltuk nagyon, hogy a saját kis országunkra ebből a szempontból nem tudtunk büszkék lenni, de hát ez van. Minden esetre jól megleptük a pavillonban ülő magyarokat, amikor magyarul szóltunk hozzájuk! (ezek szerint nem túl sok magyar ugrott ki Zaragozába a nyáron) A 2010-es Shanghai-I világkiállításon remélhetőleg jobban fogunk szerepelni, ott a magyar pavilonban az egyik fő látványosság a magyar gömböc lesz: http://www.delmagyar.hu/belfold_hirek/a_gomboc_kepviseli_hazankat_a_sanghaji_vilagkiallitason/2061802/
-
Akit esetleg érdekel és még valahogy belefér az idejébe, szeptember 14-ig nyitva vannak a kapuk, érdemes ide beugrani. A következő világkiállítás amúgy 2010-ben Shanghai-ban lesz “Jobb város, jobb élet” témával, 2012-ben Jeosu-ban (Korea) “Élő óceán és partok”, majd 2015-ben már kicsit hozzánk közelebb, Milánóban járkálhatunki megint az országpavilonok között.
Egy kicsit utánaaolvastam a világkiállításoknak, mert őszintén szólva csak néhány nagyobb épület jutott eszünkbe, hogy azt is valamilyen világkiállításra építették: Eiffel-torony, Prater, Poble Espanol stb. Kiderült, hogy már 1851 óta rendeznek ilyen kiállításokat, az első Londonban volt. Arra nem sikerült rájönni, hogy milyen gyakran rendezik a világkiállításokat, mert van, amikor évente, aztán van, amikor 5 év kihagyással jön a következő. Az is teljesen véletlenszerű, hogy hol kerül megrendezésre egy kiállítás: eleinte néhány kiállítás volt Európában, aztán csak ritkábban és volt, hogy 34 évig egyszer sem jött Európába Expo. Afrikában soha nem volt még, Ausztráliában is csak egyszer. Ázsia az utóbbi években feljönni látszik, mert 1970-es első kiállítás óta már a hetedik lesz majd 2010-ben náluk. Szám szerint Európában és Észak-Amerikában eddig ugyanannyi kiállítás volt 19-19. A céljuk ezeknek eleinte a legújabb technikai vívmányok bemutatása volt, aztán mindig valamilyen világot érintő téma keretében szervezték meg őket, mint most is a Víz és a fenntartható fejlődés.
Mindent összevetve szerintem mindenképpen érdemes egy ilyen kiállításra elmenni, ha éppen útba esik (ha nem, akkor menjünk arra), mert teljesen elröpíti az embert egy másik világba, más országokba, más kultúrákba, kitekintünk saját kis beszűkült látószögünkből és hirtelen rájövünk, hogy ugyanazt mennyire másképpen tudja másvalaki érteni, látni, megjeleníteni. Hátborzongató érzés újfajta technológiákat látni, kreatív és interaktív kütyüket próbálgatni és ezek segítségével pár óra, pár nap alatt sok-sok országot szinte beutazni. Rájövünk, hogy milyen pici kis porszemek vagyunk, hogy mennyi mindent nem tudunk és hogy mekkora csoda a világ és ami benne van.
