A Poble Espanol, azaz spanyol falu az 1929-es világkiállításra készült azzal a céllal, hogy egy helyen mutassa be Spanyolország különböző vidékeinek jellegzetes épületeit, építészeti stílusjegyeit. A gondolat hasonló, mint az otthoni Skanzennél, addig bolyonghatunk a girbe-gurba utcácskákon az eredeti épületek másai között, míg lábunk bírja és míg nem telítődünk. A spanyolok véleménye nem egyértelműen pozitív a látványosságról, mert a drága bérleti díjak mellett csak kevés olyan látnivaló van, amit eredetileg terveztek és amelyek az épületek mellett bemutatták volna a különböző mesterségeket (üvegfújó műhely, cipész műhely, stb.). Ehelyett aránylag drága éttermek és kávézók vannak itt-ott, de az egész kicsit mégis műnek és kísértetvárosnak tűnik.
Aki viszont szívesen nézeget különböző épületeket, szereti a kis ablakocskákat, különleges ajtókat, ereszeket, az mindenképpen szánjon erre pár órát. A bejáratnál kapunk kis térképet, ami alapján be tudjuk azonosítani, hogy éppen egy andalúz kis faluból varázsoltak nekünk ide egy házikót vagy éppen Aragónia egyik főteréről láthatunk önkormányzati épületet. Azért szerintem mindenképpen érdemes előtte felszerelkeznünk egy Spanyolország térképpel, mert így jobban megérthetjük, hogy az adott tartomány Északon vagy éppen Délen van, tengerparti vagy inkább hegyvidéki (ami amúgy az épületek alapján is sejthető) vagy vegyünk audioguide-ot vagy jelentkezzünk idegenvezetésre. Ha kellően felkészülünk és a térképen kívül azért rendelkezünk némi többletinformációval a régiókról, akkor viszont röpke pár óra alatt “bejárjuk” egész Spanyolországot. Viva Espana!
