Az már biztos feltűnt nektek is, hogy Gaudi nekünk nagyon bejön. És eddig még nem sikerült olyan alkotást megnéznünk, ahol kiábrándultunk volna, vagy ne mosolyodtunk volna el a játékos megoldások láttán. Hát, így voltunk a Casa Batlló-val is. Azt láttuk, hogy sor áll általában a jegypénztárban, azt is sejtettük, hogy nem véletlenül… De hát mire is jók a vendégek Magyarországról, ha nem arra, hogy velük bejárjuk (vagy újra és újra bejárjuk) a látnivalókat. Tehát a családnak köszönhetően ide is eljutottunk és csak azt bántuk meg, hogy a lakáskeresésnél ezt a kecót nem mutatták meg, mert lehet, hogy inkább itt laktunk volna.
Ezt ugyan inkább látni kell, de azért pár szóban mégis: egy teljesen szokványos főutcai ház átalakításával bízta meg a háztulajdonos Josep Batlló Gaudit, aki teljesen átvarázsolta a házat a saját stílusa szerint. Eltűntek az egyenes falak, vonalak, megjelentek a színek, a játékos kis ötletek, amelyektől ez aztán tényleg egy kis varázsházikó lett. Gyönyörű kerámiák, színes ablaküvegek, csigavonalak, fafaragások jelentek meg és Gaudi akkoriban állítólag teljesen úttörő technikákat hozott be az építészetbe: a lakás folyamatos levegőztetését, hűtését-fűtését, a modern kandallót és kéményeket, a víztárolást és egyéb, ma már természetesnek tűnő kis apróságokat. Itt már pár szót hallottunk arról is (a jegyhez adott audioguide-nak köszönhetően), hogy a munkálatok nagyon lassan haladtak, mivel minden egyes csempe, kő, fadarab elhelyezésénél Gaudi személyesen is ott volt és minden csak úgy kerülhetetett végleges helyére, hogyha ő is jóváhagyta. Talán épp ezért nem nagyon lehet egyik művét sem befejezettnek tekinteni, mert így aztán egy ház átalakításan is sok-sok évet vett igénybe és itt még az önkormányzattal is összetűzésbe került a mi Gaudink, merthogy csak kész terveket tud jóváhagyni egy építési osztály, de hát ki várhat teljesen kidolgozott, részletes építési tervet egy Gauditól??? Ezt gyorsan áthidalta a mi zsenink egy egyszerű skiccel, amit a helyiek elfogadtak, ő meg aztán csinált, amit akart. És azt hiszem, hogy ma már senki nem bánja, hogy nem a szabályoknak megfelelően építették meg. Azért arra is kíváncsi lennék, hogy mit is kezdene szegény Gaudi a híresen rugalmas magyar építési szabályokkal...
(Gábor, köszi a képeket)
