Mercé 08 - Barcelona védőszentje visszavág

ezen a héten nagy móka van Barcelonában, ugyanis most ünnepeli a város a védőszentjét ami gyakorlatilag az év legnagyobb fesztiváljába torkollik. Még réges-régen kitört itt a pestis és hullottak az emberek mint a legyek. Még a legyek is hullottak. Akkor a város védőszentjét megkérték ugyan legye már vége a járványnak, és hipp-hopp abba is maradt. Azóta minden évben megünnepelik az egyben nyár-búcsúztatónak is számító egyhetesre nőtt ünnepet. Ma konkrétan munkaszüneti nap is van - de csak Barcelonában.

Hétvégén mi is kinéztünk egy két helyre, és láttunk bohócokat, mindenféle előadókat, artistákat, zenészeket és rengeteg embert mindenfelé. Hogy biztos legyen a hangulat, esténként koncertek és egy nemzetközi pirotechnikai találkozó szórakoztatja a népet. A szervezés profi és a Magyarországon megszokott lenyúlós büfések teljes hiánya felüdítő. Partira fel!

Volt fodrászkodás itthon is

A fodrászatos élményeinket utólag látva, most örülünk, hogy Virágot 

nem vittük el fodrászhoz itt és mivel otthon sem akart nyáron Krisztánál nyugodtan ücsörögni és megvárni, míg levágják a haját, ezért aztán házi fodrászatot rendeztünk be itthon és hosszas mókázás közepette még a haját is sikerült aránylag jól levágni. Próbáltam a Krisztánál látott mozdulatokat utánozni, de azért lehet, hogy  a fodrászsulikban tanítanak valamit, mert nekem valahogy nem akart mindig úgy működni az olló a kezemben, ahogy kellett volna. Minden esetre a frizura elkészült, hátul fokozatosan vágtam le, hogy a szép kis göndör fürtökből minél több legyen, oldalt és felül pedig kicsit rövidebb lett a hajkorona, mert az óvodában ugye sokat kell futkosni és nem jó, hogyha a szemébe lóg a haja, a hajgumikat viszont Virág egyelőre inkább csak karkötőként és bokaláncként hajlandó hordani, mert szerinte az úgy a divatos…

Ízlések és pofonok, elfogadjuk, hogy így látja. Krisztát pedig üdvözöljük innen és üzenjük, hogy sokszor gondolunk az arany kezeire! 

Első nap az oviban

Túl vagyunk az első napon az óvodában. Kicsit tartottunk tőle, mert ugyan Virág már nagyon vágyott gyerekek közé, azért az elmúlt időszakban leginkább csak nagyon szűk családi körben voltunk vele (egyedül, illetve ketten). Ennek ellenére úgy tűnik, hogy sikeres volt az alapos felkészítés, a sok-sok mese az óvodáról, az óvóbácsiról és a programokról. Az oviban minden angolul zajlik, de egyelőre még teljesen jól elkommunikáltak a gyerekek a non-verbális eszközökkel is, mi azért nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy mikor bukkannak majd fel az első angol szavak Virág történeteiben.

A nap végén az óvóbácsink véleménye az volt, hogy a beszoktatási folyamatot Virág esetében nyugodtan felgyorsíthatjuk, mert Virág egy “szuper higgadt és nyugodt, intelligens, érdeklődő kislány”. Na, ettől aztán még büszkébbek voltunk rá!

Ami még nagy hír, hogy megtaláltuk a második magyar ismerőst is itt Barcelonában! Az óvodába jár egy magyar anyuka és katalán apuka kis fekete, göndörhajú afrikai örökbefogadott kisfia, Dani, aki ugyancsak magyarul beszél… Mik vannak (Max: Magyar Néger)! Amilyen határozott kissrácnak tűnt, szerintem Virággal pár hónap alatt megalakítják a magyar csoportot és megtanítják a gyerekeket magyarul vagy esetleg dobolni.

Fodrásznál jártunk - no photo

az egyik legkomolyabb kihívás a külföldre költözés történetében a haj levágásának megszervezése. Mert ugye néha hazalátogatunk, és akkor Kriszta levágja ami itt nő, de sajnos nem utazunk megfelelő gyakorisággal, vagy a hajunk nő túl gyorsan.

Itt hogyan kell fodrászatot választani?
mivel senki sem tudott ajánlani, hát bementünk a legközelebbi, egyébként profin kinéző fiatalos szalonba. Spanyolországban nem lehet és nem is kell időpontot egyeztetni (legalábbis errefelé), be kell ülni a sorba és kész. (retro kedvelőknek ajánlom az itt még létező borbélyszalon kipróbálását, ahol fene nagy késekkel az arcon dolgoznak). Én (Max) már egyszer bepróbálkoztam, kinéztem a szótárból, hogy 'cortar' ami annyit tesz mint 'vágni' és vártam, hogy mi lesz ebből.

Első érdekesség az volt, hogy itt előbb vágnak, aztán mosnak - férfiak esetén. Nem tudtam rájönni a lényegére, de fura volt. Egy kedves és igen langyos fiatalember foglalkozott a hajammal, és próbálta eltalálni, hogy mire gondolhatok, mert elmagyarázni nem tudtam. egész tűrhető eredménye lett, a kellemetlen élmény csak az volt, mikor megmosta és maszírozta a fejemet (fejmasszázs a szolgáltatás része), mert akkor kifejezetten rosszul voltam.

Tegnap levonultunk ugyanoda családostul, és meg is kaptuk a magunkét.
Virág kimaradt a jóból, neki csak annyi dolga volt, hogy kibírja amíg minket vágnak, mosnak meg ide-oda ültetgetnek. Nagyon ügyesen olvasgatott egy könyvből és mindenféle dráma nélkül végigvárta amíg minket elrondítanak.

Én (még mindig Max), egy olyan fodrásznőt kaptam ki, aki szerintem hentes lehetett régebben, ugyan nem vágta le a fülemet, de a mozdulatai a sonkát szelő nénikre emlékeztettek, és az arckifejezése is. Annyira volt kíváncsi, hogy mit akarok, hogy hármas vagy négyes? Mire kiderült, hogy ez miliméter és a gép... addigra már nem sok haj maradt a fejemen (egyébként kiharcoltam egy hatost közben). Míg Kriszta mondjuk a frizurámmal a kopaszodás jeleit enyhíteni szokta, a henteslány szépen kiemelte, hogy merre nincsen már sok hajam. Jó hogy gumikesztyűt nem húzott a műsorhoz...

Zsuzsi is megtapta, neki egy félvér lány jutott (vagy talán háromnegyedvér), aki korábban valszeg birka- vagy esetleg tevenyírással foglalkozhatott, mert géppel végigment kis feleségem hajzatán, nem sokat törődve olyan fogalmakkal, mint választék, vagy természetes esés... a végeredmény egy retro bilifrizura lett, amihez ma egy csini pöttyös ruhácska is került - Csinibaba módra. Egyébként annak a műsornak a része volt a 'hogyan kínozzunk kefével' bemutató és élménytapasztalat is.

jót nevettünk, és már alig várjuk, hogy visszanőjön a hajunk, vagy megtanuljunk végre Spanyolul.
addig is Kriszta majd mindent ki-igazít :-)
(S.O.S.)

A mi cigányunk legalább sötétbőrű lett… - avagy kulinária megint

Már régóta szemeztem a szakácskönyv “Cigánykartorta” receptjével, aztán amikor nyaralásunk alatt egy étteremben rendeltem is egyet és a pincér kihozott egy normál fehér piskótatekercset fehér vajkrémmel megtöltve, akkor elhatároztam, hogy én bizony most már megcsinálom ezt a receptet, hogy lássuk is, hogy milyen is egy igazi cigány igazi karja, merthát hogy lehet az fehér…

A recept egyszerűen indul: sok-sok csokit gőz fölött felolvaszt, kávéval összefőz, tojássárgáját cukorral hozzákever, majd a felvert tojásfehérjét is óvatosan beleforgat. Ez a tészta, amit ki kell sütni, majd egyszerűen a tepsiből kiborítani, kakaóval megszórni és felvert habtejszínnel megtöltve piskótatekercsszerűen feltekerni. Így megkapjuka fehér krémmel töltött fekete cigánykartortát.

Nálam minden rendben volt a sütésig. De a mi cigánykánk nagyon ragaszkodott a tepsihez, így a tepsiből kiborítani már nem nagyon lehetett, csak nagy nehezen kikapargatni és már kezdtem is fontolgatni, hogy megy a kukába az egész, amikor egy pici darabot megkóstolva valami iszonyatosan finom ízt éreztem. Szóval nagyon finom, csak csúnya… Ezután jött a kakaóval beszórás, habbal megtöltés és feltekerés. Fóliában kell behűteni és úgy tálalni.

Ugyan a mi cigányunk valahogy ellopta vagy felszívta a fehér habtölteléket, de a vengégeink és a család szerint finom lett, bár Virág inkább a habot eszegette a torta helyett.

Szerintem az én cigánykartortám még így csúnyácskán is több joggal viseli a Cigánykartorta nevet, mint a Michelin csillagos étteremé… 

Vendégjárás

Mozgalmas volt az elmúlt hónap, hiszen Ricsi is és Lambiék is beugrottak pár napra (külön-külön) meglátogatni minket és Barcelonát. Virágnak nagyon jó élmény volt, még mindig emlegeti Ricsit (Apa barátja akit hogy hívnak) és Lambiékat (naná, friss az élmény, meg ugye egy kisbaba is el volt rejtve Fanniban)

Kis családom csak azt tudja nyilatkozni, hogy nekünk nagyon jól esik ha valaki erre jár, és a vendéglátás apró terheit jóval megelőzi annak az öröme h megmutathatjuk merre is élünk, és beszélgethetünk nagyokat.

Ricsi élményeit itt találjátok:http://nemmondhatomel.blogspot.com/2008/08/barcelona.html

Lambiék még emésztgetik a történteket, próbálják kiehverni ugye :-)

Szülői értekezletről bővebben

Mindenki mondta, hogy “Majd melátjátok, hogy rohan az idő, ha gyereketek születik…” és tényleg!  Nemrég született Virág és a héten mégis nagy izgalommal életünk első szülői értekezletére indultunk, kirittyentve magunkat, mert első gyerek első szülői értekezleténél mégiscsak így illik.

Mi tehát nekiindultunk csütörtökön délután először is a “Szülői interjúra”, ahol Virág óvóbácsijával beszélgettünk Virágról, majd az esti szülői értekezletre, ahol a többi szülővel együtt az óvoda kertjében hallgattuk végig a fontos és kevésbé fontos információkat – Persze mindezt spanyolul!! Jól megálltuk a helyünket, szeptember 15-én kezdjük is a beszokást!

Virág, aki persze jött velünk a szülőire, nagyon élvezte a helyzetet. Először azzal került a figyelem középpontjába, hogy az igazgatónő beszédéből az érdekesebb spanyol szavakat hangosan ismételgette, mint egy kis papagáj, majd miután úgy gondolta, hogy túl passzívan ül ott az a 40-50 szülő, beállt a kör közepére és egy labdával interaktívvá tette a szülőit, a szimpatikus szülőknek odadobta, majd kérte vissza és így ment körbe-körbe. Lehet, hogy jövőre már óvodapedagógusként fogják alkalmazni, mert nagyon gyorsan sikerült feloldania a hangulatot és bevonnia az amúgy maguk elé bambuló szülők többségét!

Az óvóbácsi pedig a szeme sarkából figyelte, hogy milyen belevaló kis csaj került a csoportjába és úgy tűnt, hogy a két nagy kópé közös nyelv nélkül is jól megérti egymást. Reméljük, hogy ez így is marad!

Itt a Virág, hol a Virág

Mostanában nagy divat lett nálunk itt az elbújás, eltűnés. Virág elbújik vagy valamit elrejt, mi pedig látványosan és kétségbeesetten kell, hogy keressük, míg aztán valahogy mégiscsak rábukkanunk az eldugott Tigrisre az edények között vagy Virágra a ruhásszekrényben :-)

Kulinária megint: kabinet-puding

Nem mintha már teljesen kimerítettem volna a spanyol konyha remek receptjeit, de most egy kis extra desszertet volt kedvem csinálni, és az egyik francia receptkönyvemben a Kabinet-puding indította el a fantáziámat. Tehát Spanyolországban, francia recept alapján elkészítettem ezt a hagyományos angol pudingot és kicsit meg is variáltam, tehát a’la Budapest is lehetne a neve most már.

Az elkészítését csak annak ajánlom, aki szeret egy pár falatnyi kis finomság miatt sok-sok időt a konyhában bűvészkedni!

Először is kell hozzá piskótalap, amit süthetünk vagy lustábbak vehetnek is, ezt kis darabokra vágjuk és beáztatott mazsolával, kis cseresznyepálinkával összekeverve kicsit állni hagyjuk (mivel itt nem találtam a boltban mazs

olát és cseresznyepálinkánk sincs, ezért én egyszerűen egy kis tejbe áztattam…) Belekeverünk még a recept szerint cukrozott gyümölcszselédarabkákat, amiket én kiváltottam formás, finom óriási málnadarabokkal (hm….). ehhez aztán hozzáadjuk azt a vaníliakrémet, amit tojás, cukor, habbá verse után forró tejjel összekeveerve, gőz fölött kevergetve főzünk meg és miután mindez készen van, akkor az így elkészült masszát pici kis formákba töltjük, amiket előtte egyenként kivajaztunk, porcukorral beszórtunk.

A kis tálkákat pedig vízzel megtöltött tepsiben párolva sütjük. Az eredeti recept szerint előmelegített tányérokon, forró vaníliaöntettel tálaljuk, de a mediterrán klímára való tekintettel én behűtve, hideg vaníliahabbal szervíroztam a családnak és így is teljesen jó volt, de lehet, hogy hidegebb téli napokon a forró verzíóval is megpróbálkozunk.

A spanyol bölcsi, ovi és iskolarendszer

Amikor március végén megérkeztünk, akkor még nem is sejtettük, hogy milyen nehéz lesz átlátni és helyet találni Virágnak az itteni képzési rendszerben. Azt elég hamar megtudtuk, hogy teljesen másképpen működik, mint otthon: a gyerekek pár hetesen mennek is a bölcsibe, aztán jön a “guarderia” (ami megörzőt jelent) és három évesen kezdik az iskolát (ami otthon az ovi), ami általában egyben van már az őt követő általános iskolával. És mindenből van persze állami és magán is, meg egynyelvű, meg soknyelvű, szóval ami csak kell és amennyit az ember pénztárcája bír. Szóval, amikor megérkeztünk, akkor az derült ki számunkra, hogy az állami guarderia-ról már lecsúsztunk, mert nagy a túljelentkezés, kevés a hely, szóval elkezdtem Virággal végigjárni a magánovikat. Volt ott katalán, spanyol, csak angol, csak német, mindenféle nyelvű, szóval ami csak kell, csak éppen hely nem volt már sehol most szeptemberre 4 hónappal előtte.

Kérdezhetnétek, hogy miért is keresgéltünk ilyen elszántan, hiszen Virág lehetne még bőven itthon velem? Hát, a helyzet az, hogy Virág már egy évesen is nagyon társasági lény volt és mostanra ez annyira megerősödött, hogy lépten-nyomon más családokhoz, gyerekesekhez, ovis csoportokhoz csatlakozik az utcán, hogy közöttük legyen. Így hát nem halogathattuk tovább a dolgot, Virágnak közösséget kellett keresni!

Most viszont megvan a tuti, mégpedig a Kinder Barcelona nevezetű óvoda, ahol az utolsó helyre csaptunk le a délelőtti angol csoportban. Ott tehát angolul fog tanulni Virág és hogyha később szereti és akarjuk, akkor maradhat majd a délutáni spanyol csoportban is.

Az ovi módszertana nagyon jónak tűnik, sokat játszanak, a játszás és aktív foglalkozások közbeni tanuláson és a kreativitáson van a hangsúly. Ami pedig egy plusz pont, hogy van kis kert is nyuszikkal és pipikkel, így aztán Virág már egyből kérdezte is, hogy “Hol van Emi néni?” (merthogy otthon Emi néninél voltak nyuszik és pipik) De itt nemhogy Emi néni nincs, valószínűleg óvóbácsi lesz, aminek mellesleg nagyon örülünk! aAz első nap az ismerkedés nagyon jól sikerült, Virág minden programot akkurátusan végigcsinált, az angolt, a németet, a spanyolt és a katalánt is, szóval egyelőre nem jöttek ki a nyelvi problémák. A spanyol gyerekekhez pedig továbbra is az általa megalkotott halandzsanyelven beszél… nem tudom, hogy mikor derül ki számára, hogy ez így nem teljesen működik ám! Ha minden igaz, jövő héten vagy utána kezdünk beszokni az oviba. ígérem, hogy jelentkezünk a részletekkel, mi már nagyon izgulunk, szurkoljatok Ti is nekünk!

Ja, és időközben részt kellett vennünk egy szülői interjún, ahol Virág különféle szokásait kellett elmesélnünk, illetve egy szülői értekezleten, ahol az összes gyerek közel összes szülője egyszerre ott volt (rengeteg) és átbeszélték a beszoktatás és egyéb részletek kérdéskörét – Spanyolul. Mi csak hallgattunk és próbáltuk követni a beszélgetést, míg Virág – aki nem az egyetlen gyerek volt aki ott sertepertélt, de a legnagyobb feltünést keltette a mókáival – alaposan feltérképezte a szülői kört. A szülő tipikusan spanyolos volt: este 7-9 között rengeteg szövegelés. Már csak azt kellene kiderítenünk, hogy mi az a ‘gorro’ amiről rengeteget kérdeztek és szótár szerint sapkát jelent – ami a kotexussal csak nem akar összejönni.

Vasárnap délutáni séta a horta-I labirintus parkban

Vasárnap délután kinéztük magunknak a horta-i labirintus parkot, mert már ugyan sokszor el akartunk oda menni, de még soha nem jött össze.

Azt hittük, hogy majd lesz egy parkocska, meg talán egy kisebb labirintus, aztán kész, de amikor odaértünk valami teljesen más fogadott minket. Egy domboldalnyi, 9 hektáros park, tele rejtett zegzugokkal, különböző stílusban kialakított alkertecskékekkel, szökőkutakkal, vízköpőkkel, kis romantikus (bár békanyálas) csatornácskával, hidakkal, sok-sok szoborral, sokféle növénnyel és a közepén a nevéhez méltóan egy nagy labirintussal, ahol akár egy óráig is tekereghet az ember a tujasövény között, mert tele van zsákutcákkal.

 Virágot alig lehetett rávenni, hogy hagyjuk ott a labirintust és a kertet, annyira tetszett neki.

Állítólag ez az egyik legrégebben telepített park Barcelonában, a magját a 18. Század végén kezdték el telepíteni, de hát ezt érezni is a hatalmas fák és a teljesen buja növényzet láttán!

Az egésznek az élvezeti értékét csak az csökkenti talán (bár ez lehet, hogy csak az ingyenes belépésű vasárnapokra igaz), hogy a környék nem túl felkapott Horta Guinardó negyedének dél-amerikai lakói lepik el ilyenkor a parkot. De ezt vehetjük úgyis, hogy szociológiai tanulmányt is kapunk az ingyenes belépő mellé.
Aki tehát nyugodtan akar egy kicsit sétálgatni, távol a turistáktól, a város zajától, mindenképpen ugorjon el ide.