Már régóta szemeztem a szakácskönyv “Cigánykartorta” receptjével, aztán amikor nyaralásunk alatt egy étteremben rendeltem is egyet és a pincér kihozott egy normál fehér piskótatekercset fehér vajkrémmel megtöltve, akkor elhatároztam, hogy én bizony most már megcsinálom ezt a receptet, hogy lássuk is, hogy milyen is egy igazi cigány igazi karja, merthát hogy lehet az fehér…
A recept egyszerűen indul: sok-sok csokit gőz fölött felolvaszt, kávéval összefőz, tojássárgáját cukorral hozzákever, majd a felvert tojásfehérjét is óvatosan beleforgat. Ez a tészta, amit ki kell sütni, majd egyszerűen a tepsiből kiborítani, kakaóval megszórni és felvert habtejszínnel megtöltve piskótatekercsszerűen feltekerni. Így megkapjuka fehér krémmel töltött fekete cigánykartortát.
Nálam minden rendben volt a sütésig. De a mi cigánykánk nagyon ragaszkodott a tepsihez, így a tepsiből kiborítani már nem nagyon lehetett, csak nagy nehezen kikapargatni és már kezdtem is fontolgatni, hogy megy a kukába az egész, amikor egy pici darabot megkóstolva valami iszonyatosan finom ízt éreztem. Szóval nagyon finom, csak csúnya… Ezután jött a kakaóval beszórás, habbal megtöltés és feltekerés. Fóliában kell behűteni és úgy tálalni.
Ugyan a mi cigányunk valahogy ellopta vagy felszívta a fehér habtölteléket, de a vengégeink és a család szerint finom lett, bár Virág inkább a habot eszegette a torta helyett.
Szerintem az én cigánykartortám még így csúnyácskán is több joggal viseli a Cigánykartorta nevet, mint a Michelin csillagos étteremé…
